Tisztában vagyok azzal hogy olvassák ezt olyanok is akiknek titánbetétes a
testfelépítésük és gond nélkül leülnek akár 1000-1200 km-t naponta, valamint a
lengedező szellőbe szagolva, vagy akár a holdfény színe alapján is
elnavigálnak pár méter pontossággal bárhová mindenféle segédeszköz nélkül
és eközben nem jelent gondot a kis falvakkal tarkított kanyargós hegyi utakon
sem tartani a 160-180 km/h-ás átlagsebességet.
Sem eddigi tapasztalataink, eszközeink, anyagi lehetőségeink sem tennék
lehetővé azt, hogy akár csak gondolati szinten az egyenlőség látszatát keltsük
azokkal, akik esetleg már az Androméda csillagködben is unják a tájat.
Kérem a fent említettektől hogy tekintsenek el attól hogy komolyan vegyék ezt a
három műkedvelőt akik csak kedvtelésből egyszerűen csak kirándulni mentek
ide a szomszédba motorral, mindenféle teljesítménycél nélkül és bevallottan
nem képesek teljesíteni a fenti kritériumok egyikét sem.
A túráról:
Előkészületek:
Mikor elhangzott a felvetés csövitől hogy el kéne menni a tengerhez motorral,
egyből tetszett a dolog. Úgy gondoltam hogy alkalmas jármű van hozzá, bár a
bizalom még nem igazán megalapozott mivel most vettem és alig használtam,
meg vagy 2003-4-óta állt, a nyavalya tudja hogy mi lehet vele. (feltételezésem
szerint akármi is)
Szilárdan kapaszkodtam abba (bár a tapasztalatok alapján kissé kételkedve)
hogy a gép egyenesen Hollandiából jött így szervizelve volt, nagy bajok nem
lehetnek vele. Mint a példa mutatja, csak letörték a keverékcsavar hegyét és
szó nélkül visszatették és "beállították" ez meg is hozta a 9,4 L-es
átlagfogyasztást (tény hogy hozzájárult a szétmállott légszűrő is, még jó hogy
"teljesen leszervizelve" vettem át Pakson a kereskedésben)
Az hogy a kormánycsapágy be van verődve és a gumik is az özönvíz előttről
származnak azt tudtam de úgy voltam vele hogy csak akkor cserélem őket ha a
gép megmarad. (erről még később)
Amint azt már olvashattátok a túra előtt, hogy rohamtempóban sikerült
elhárítanom a legnagyobb problémákat és behangolni úgy a GTR-t hogy idő
híján annak az eredménye már csak menet közben derülhetett ki.
(ennek köszönhetően eleinte az egyik szemem szinte folyamatosan a
benzinszintjelző, eddig zuhanó sziklaként a minimum jelzés felé tartó mutatóját
próbálta szigorú pillantássorozatokkal helyben tartani, míg a másik a napi km
számlálót vagy az utat nézte felváltva vad fejszámolás közepette)
A készülődés egyik (számomra) legnagyobb tapasztalata hogy a
szállásfoglalással nem szabad ennyit tökörészni és időben kell lépni, mivel az
olcsóbb helyek gyorsan lefoglalódnak és 6-8 óra motorozás után baromi
kényelmetlen szállás után mászkálni "majdcsak lesz ott valami" alapon. (80-90
euró/napért van is)
Az összemálházással nem volt gond bár egy hátsó dobozt még kell vennem
mert nagyon hasznos kiegészítő. Az oldaldobozok is jók de a napi
bevásárlásnál sokkal egyszerűbb behajigálni a cuccokat a felső dobozba mint
lenyitogatni az oldaldobozt. (bár rendkívül jól tárolták Laci sisakját és a
kabátomat a szupermarket előtt)
A tanktáska is jó erre de f&sik az ember rajtahagyni a motoron amíg
vásárolgat, hurcolászni meg macerás.
Laci éleslátását dicsérendő, vasárnapra Pécsen lezsírozta a szállást nekünk a
rokonságnál hogy hétfő reggel induláskor minél közelebb legyünk a célhoz és
ne akkor kelljen háromfelől találkoznunk valahol útközben.
Reggel hétre volt megbeszélve az indulás hogy még a nagy meleget elkerüljük
amennyire csak lehet. Gondolom természetesnek vehető hogy fél 8 után
indultunk el teljes menetfelszerelésben.
Barcs előtt álltunk meg tankolni, én remegő kézzel akasztottam le a pisztolyt a
kútról, mondván hogy most ugrik a majom a tankba. Első kedvezőnek vehető
jel: 7,5l-es átlag. (a 9,4-hez képest remek, nagyjából el is fogadtam)
A határon a tiszteletet megadva a hatóságnak mindkét oldalon kb:4-4 perc alatt
végeztünk és húzhattuk is a gázt Bjelovar felé.
Eseménytelenül, kis falvakon keresztül 60-80 körül haladtunk, mikor egy lezárt
útszakasz miatt kissé módosítani kellett a tervet (csövi ment elöl mert volt nála
telefonos navi, nálam meg egy Asus PDA IGO 8-cal ami az Istennek sem akart
a zágrábi ingyenes elkerülőn tervezni és a napsütéstől rendszeresen
túlmelegedett és lefagyott az érintő kijelzője)
Kis kitérővel feljutottunk a zágrábi elkerülőre amin felmutathattunk végre valami
haladást is (100-130) ami annyira sikeres volt hogy el is néztük egyel a lehajtót
és máris a fizetős szakasz kapui előtt nézegettük hogy hol lehet itt
visszafordulni. (mákunk volt és lehetett)
Továbbhaladva már nem volt semmi említésre méltó, mentünk-kanyarogtunk és
kb. 100 km-enként megálltunk enni-inni kiegyenesedni.
Míg az eddigiek a kitartásunkat a következő állomás a szakmai
felkészültségünket tette próbára. Mlas akrobatikusra sikeredett megállása az
útszéli pihenőben a hirtelen ott termett járdaszegély miatt eredményezett egy
kuplungkartörést, amit csövi állíthatós kulcsával és némi Linde szalaggal
átmenetileg elhárítottunk és mehettünk is tovább
Az én PDA-m sztrájkba lépett és túlmelegedésre hivatkozva nem hagyott
beavatkozni a menetrendbe így nem is vettem komolyan a továbbiakban.
(miután kikapcsoltam 10 percre újra munkaképes volt de a későbbiekben nem
volt szabad megnyomni semmit ha már navigált)
Mikor már közeledtünk a tengerhez, elkezdődött az igazán kanyargós szakasz
ami minden kanyar bejáratánál eszembe juttatta a félig kopott Metzeler Me Z1-et
az első keréken ami emlékeim szerint 2001-2002-ből való és ma már csak a
történelemkönyvek említenek valamint a hátsó Dunlopot ami szintén ilyen korú.
A két FZR könnyedén rajzolta az íveket amíg én az elefánt hátán ülve a
beverődött kormánycsapágyon és a tapadásra korlátozottan alkalmas gumikon
morfondírozva döntögettem utánuk. (hazudnék ha azt mondanám hogy
alacsony pulzusszámmal és minden kanyart élvezve)
Mikor a parti részre értünk már közel volt a cél. Vártuk is mert csövit is egyre
többször láttam felállni a nyeregben és én is fészkelődtem már eleget.
A szállásra érve nem esett nehezünkre leszállni a gépekről, kb. negyed négy
körül érhettünk oda.
Miután megbeszéltük a parkolást a kiscsajjal (némi vita támadt az anyjával hogy
hova állhatunk) berámoltunk a lakosztályba és nekivetkőzve sürgősen innivaló
után néztünk. A következő döntés az volt hogy irány egy bolt, kell itt lenni
egynek. Miután nem találtunk semmit így meglátva egy Magyar rendszámú
terepjárót, érdeklődve fordultam egy rövidgatyás weszternkalapos tetovált
nagydarab honfitársamhoz aki beváltotta a látványa alapján kialakult
szetereotípiát így tanácstalanul távoztunk. (igazi tahóként a "nem tudom" után
javasolta a ~30 km-rel odébbi várost)
Megérdeklődve a háziasszonyunktól (házilányunktól) hogy mi a jelszó a WiFi-
hez és hogy hol a legközelebbi bolt. A kisbolt kb. 6-800 méterre volt egy
kempinggel szemben az annak megfelelő árszabással, így csak a
legszükségesebbeket vettük meg ott. (grépfrútos sör, rendes sör, kenyér, tojás
meg még valami volt talán)
Visszaérve a partra indultunk, megvizsgálandó a tengert és a csajokat.
A part szép volt bár a víz felháborítóan hideg, így egyesek csak féllábszárig
merészkedtek bele míg én uszonyokkal és egyebekkel felvértezve egy
teljes értékű fürdést mutattam be.
Hazaérve vacsorakészítés után nem sok kellett senkinek az alvási fázis
eléréséhez. Én a franciaágyon aludtam Lacival míg csövi elhatárolódott tőlünk
a pótágyon az ablak alatt. (Lacival mi is elhatárolódtunk egymástól)
Másnapra nagyon szeles időt kaptunk így meg is oldódott a napi teendő. Mivel
fürdés nincs, így délutánra beterveztünk egy gyalogtúrát a helységbe (nem
tudom hogy város vagy falu) nézelődési-vásárlási céllal. Bementünk egy
szupermarketbe és egész rendesen bevásároltunk, majd volt némi fagyizás is.
Estére újraterveztük és kiviteleztük a Japán mérnökök kuplungkar kialakítását
ami így egy átlagos csimpánz markához lett ideális de akár még emberi kézzel
is működtethető volt, így kitolván a lehetőségeket.
Harmadik napon délután már elfogadhatóbb volt az idő így délután beiktattunk
némi strandolást is. (ez hasonló volt mint a legelső)
Csütörtökre (ha jól emlékszem) javulni kezdett az idő így elmentünk motorozni
a környéken, egész jól sikerült, szép helyeken jártunk. (meg bolt persze)
Pénteken strandolás-csajnézegetés és mint korábban. (volt egy Francia család
ahol a hölgyike sziluettje felkeltette társaságunk kétgyermekes családfőjének
az érdeklődését is, így a gépem optikai zoomjának a maximális kihasználásával
fényképeznem kellett)
Szombaton én már nem mentem strandolni mert korábban foltokban kissé
megperzselődtem a napon így nem vállaltam a további napsütést, csöviék
kétszer is voltak. (valami Német csajfelhőbe telepedtek)
Késő délután motorral menvén vásárolni, megtekintettük a helyi kikötőt és
strandot, majd fagylaltvásárlást irányoztunk elő.
A megjelenésünk a strandon a forró napsütésben fagyit nyalva pár ugyan fejet
felénk fordított (csövi: farmer-póló-bakancs, én: farmer-cordura kabát-motoros
csizma, mlas: póló-barna susogós jogging naci- motoros csizma) de minket ez
nem zavart.
Otthon nagy sütés-főzésbe kezdtünk, megadva az utolsó napnak ami jár, majd
tervezgetni kezdtük a másnapi hazautat.
Estére kiderült hogy az az átok PDA-m miért felejti el kikapcsolás után a már
elmentett utat (egész héten sz&rakodtam vele, valaki valamikor bekapcsolta a
védelmet az SD kártyán így nem volt hova mentenie) így már én is
tervezhettem.
Az már világossá vált hogy attól nem kell tartanom hogy hazafelé túlmelegszik
mert láttuk hogy esni fog.
Ki is mentem megszemlélni az első gumimat hogy mégis mekkora rajta a
minta, közben kiderítettem azt is hogy a 2002-es gyártási idő a hátsó gumié,
az első bizony már 98-ban megszületett. (láttam is magam előre 40-nel haladni
és a kanyarokban függőlegesen befordulni. (nem lettem nyugodtabb de bíztam
a szárazon megúszásban)
Miután beleláttam még pár +mm profilmélységet, egész nyugodtan feküdtem le.
(Lacinak szintén elég slick volt az első gumija így ő sem volt túl boldog)
Másnap reggel már szépen esett.
Mindegy alapon felmálháztunk és vártuk hogy kicsit csendesedjen és
mehessünk. Kifizettük a szállást és elköszöntünk, ekkor az eső is elállt egy
kicsit, biztatva minket az indulásra.
Egy gyors start után vizes úton de eső nélkül haladtunk a benzinkútig, majd
tovább. Azt már este megbeszéltük hogy esőben nem lesz idő sz&rakodni a
falvakon keresztül, pláne ilyen gumikkal (csövinek újak voltak elöl-hátul) így a
pályán megyünk Zágrábig.
Haladtunk is egész jól eső nélkül bér a vizes úton azért vigyázni kellett. (el is
kezdtem feszegetni próbaképp a határokat de gyorsan jött a jelzés hogy ezt
nem kéne)
Felérve a pályára már kissé egyszerűbb volt a dolgunk, 80-110 között tudtunk
haladni. Egy szakaszon esett is és bazinagy köd volt, az elég szenvedős
menet volt de gyorsan letudtuk. Onnan egész szépen haladtunk majdnem a
határig ahol tankolásnál egy vidám, alkoholmámorban úszó kisebbségi
társaság (6-8 fő) próbált kommunikálni velünk de mi a nyelvi nehézségekre
hivatkozva ezt nem erőltettük.
Onnan simán haladtunk a határig ahol Laci úgy döntött hogy GTR-ezne egy
kicsit. Cseréltünk egy rövidebb szakaszra majd haladtunk tovább Pécs felé.
Pécs után tankoltunk majd szemerkélő esőben haladtunk Dunaföldvárig, ahol
mlas kivált a csapatból és Szentes felé fordította kopott első gumiját.
Csövivel Dunaújvárosig jöttem, ahonnan egyedül folytatta az utat Szentendre
felé. Szerencsére mindenki egyben hazaért.
GTR: Nem akarok egy Kawasakit dicsérni az FZR fórumon csak leírom a
tapasztaltakat:
-Alaptétel (amit eddig is tudtam, csak valahogy ráfogja az ember hogy ezt még
kibírja) hogy öreg sz&r gumikkal el lehet járkálni a környéken de ilyen
messzire felelőtlenség így elindulni, pláne egy ilyen nehéz motorral
megpakolva.
Le kellett volna dobni a gumikat a francba és újakat feltenni, hiába a még jó
mintázat. (nincs stresszelés esőben hogy mikor megy el az eleje és szárazon
is jobban mertem volna dönteni)
A beverődött kormánycsapágy szintén sok bizonytalanságot visz a futóműbe,
így azt is ki kellett volna cserélni.
-használhatóság:
kényelmes üléshelyzet, jól pakolható, kiváló szél és eső védelem a csizmától a
sisakig, sokféleképpen állítható rugózás
Jó hangja van és csendes is, mindenképpen alkalmas a túrázásra, látszott
hogy arra készült. (ez a hazafelé úton nagyon meglátszott)
-blokk, menetteljesítmények:
Egyenletesen és folyamatosan húz már alapjárattól, 6.-ban is rángatás nélkül
lehet gurulni vele 40-nel. Messze nem megy úgy mint egy ezres FZR, talán az
5-600-as FZR dinamikáját tudja de sokkal nyomatékosabban.
Egy biztos: nyugis jószág ami tud menni ha nagyon kell, általában 100-140
között lehet a leglazábban menni vele.
-fogyasztás:
Na ettől féltem a legjobban.
Nagyjából jól beállítva a szinkront és a keverékcsavarokat (szelephézagot még
kéne mert szerintem nagyok) olyan 6,5-7l-es nagy átlag jött ki, ami volt 6,2 és
7,5l között is. (ebből szerintem még tudok elvenni)
-összegezve: bevált.
Navigáció:
Ez a PDA működik rendesen ha a kocsiban használom de motorra teljesen alkalmatlan. (maga az IGO jó)
Ha kicsit melegebb van, akkor túlmelegszik és nem reagál semmire, vagy ha igen akkor abban sincs köszönet, mert már menübe lép mint amit megnyomtam. (ha lehűl akkor megint jó)
Elismerem hogy az is tény: nem erre tervezték ezért veszek majd egy rendes motoros navit.
Amit esetleg kihagytam vagy nem jól írtam azt majd a résztvevők
kiegészítik/javítják.
Nagyon jó volt, remélem lesz még hasonló máskor is.
Semmi gond, viszont nekem tul képen tényleg nem volt más esélyem egy másik motorra Augusztusban konkrétan kimaradt a fizum És még így is mázlim van, mert így is húzódik az átíratás. De a sok utazgatás, keresgélés miatt a végére 210 maradt a zsebben. Ráadásul ez itt volt tőlem 40 Km-nyire. Nem volt sok pénzem utazni sem.
De hát az átírást el lehet húzni egy hónapig! Az ráért volna következő fizunál,én is így csináltam! De nem akarok okoskodni,meg a zsebedben turkálni ne érts félre...
jaja, matrica, de sztem valami céges, mert elég igényes lett a kialakítás, és az eldolgozása. Sokan mondták, hog yhát elég idejétmúlt a design, de nekem tetszik, legalább egyedi.
Tisztában vagyok azzal hogy olvassák ezt olyanok is akiknek titánbetétes a
testfelépítésük és gond nélkül leülnek akár 1000-1200 km-t naponta, valamint a
lengedező szellőbe szagolva, vagy akár a holdfény színe alapján is
elnavigálnak pár méter pontossággal bárhová mindenféle segédeszköz nélkül
és eközben nem jelent gondot a kis falvakkal tarkított kanyargós hegyi utakon
sem tartani a 160-180 km/h-ás átlagsebességet.
Sem eddigi tapasztalataink, eszközeink, anyagi lehetőségeink sem tennék
lehetővé azt, hogy akár csak gondolati szinten az egyenlőség látszatát keltsük
azokkal, akik esetleg már az Androméda csillagködben is unják a tájat.
Kérem a fent említettektől hogy tekintsenek el attól hogy komolyan vegyék ezt a
három műkedvelőt akik csak kedvtelésből egyszerűen csak kirándulni mentek
ide a szomszédba motorral, mindenféle teljesítménycél nélkül és bevallottan
nem képesek teljesíteni a fenti kritériumok egyikét sem.
A túráról:
Előkészületek:
Mikor elhangzott a felvetés csövitől hogy el kéne menni a tengerhez motorral,
egyből tetszett a dolog. Úgy gondoltam hogy alkalmas jármű van hozzá, bár a
bizalom még nem igazán megalapozott mivel most vettem és alig használtam,
meg vagy 2003-4-óta állt, a nyavalya tudja hogy mi lehet vele. (feltételezésem
szerint akármi is)
Szilárdan kapaszkodtam abba (bár a tapasztalatok alapján kissé kételkedve)
hogy a gép egyenesen Hollandiából jött így szervizelve volt, nagy bajok nem
lehetnek vele. Mint a példa mutatja, csak letörték a keverékcsavar hegyét és
szó nélkül visszatették és "beállították" ez meg is hozta a 9,4 L-es
átlagfogyasztást (tény hogy hozzájárult a szétmállott légszűrő is, még jó hogy
"teljesen leszervizelve" vettem át Pakson a kereskedésben)
Az hogy a kormánycsapágy be van verődve és a gumik is az özönvíz előttről
származnak azt tudtam de úgy voltam vele hogy csak akkor cserélem őket ha a
gép megmarad. (erről még később)
Amint azt már olvashattátok a túra előtt, hogy rohamtempóban sikerült
elhárítanom a legnagyobb problémákat és behangolni úgy a GTR-t hogy idő
híján annak az eredménye már csak menet közben derülhetett ki.
(ennek köszönhetően eleinte az egyik szemem szinte folyamatosan a
benzinszintjelző, eddig zuhanó sziklaként a minimum jelzés felé tartó mutatóját
próbálta szigorú pillantássorozatokkal helyben tartani, míg a másik a napi km
számlálót vagy az utat nézte felváltva vad fejszámolás közepette)
A készülődés egyik (számomra) legnagyobb tapasztalata hogy a
szállásfoglalással nem szabad ennyit tökörészni és időben kell lépni, mivel az
olcsóbb helyek gyorsan lefoglalódnak és 6-8 óra motorozás után baromi
kényelmetlen szállás után mászkálni "majdcsak lesz ott valami" alapon. (80-90
euró/napért van is)
Az összemálházással nem volt gond bár egy hátsó dobozt még kell vennem
mert nagyon hasznos kiegészítő. Az oldaldobozok is jók de a napi
bevásárlásnál sokkal egyszerűbb behajigálni a cuccokat a felső dobozba mint
lenyitogatni az oldaldobozt. (bár rendkívül jól tárolták Laci sisakját és a
kabátomat a szupermarket előtt)
A tanktáska is jó erre de f&sik az ember rajtahagyni a motoron amíg
vásárolgat, hurcolászni meg macerás.
Laci éleslátását dicsérendő, vasárnapra Pécsen lezsírozta a szállást nekünk a
rokonságnál hogy hétfő reggel induláskor minél közelebb legyünk a célhoz és
ne akkor kelljen háromfelől találkoznunk valahol útközben.
Reggel hétre volt megbeszélve az indulás hogy még a nagy meleget elkerüljük
amennyire csak lehet. Gondolom természetesnek vehető hogy fél 8 után
indultunk el teljes menetfelszerelésben.
Barcs előtt álltunk meg tankolni, én remegő kézzel akasztottam le a pisztolyt a
kútról, mondván hogy most ugrik a majom a tankba. Első kedvezőnek vehető
jel: 7,5l-es átlag. (a 9,4-hez képest remek, nagyjából el is fogadtam)
A határon a tiszteletet megadva a hatóságnak mindkét oldalon kb:4-4 perc alatt
végeztünk és húzhattuk is a gázt Bjelovar felé.
Eseménytelenül, kis falvakon keresztül 60-80 körül haladtunk, mikor egy lezárt
útszakasz miatt kissé módosítani kellett a tervet (csövi ment elöl mert volt nála
telefonos navi, nálam meg egy Asus PDA IGO 8-cal ami az Istennek sem akart
a zágrábi ingyenes elkerülőn tervezni és a napsütéstől rendszeresen
túlmelegedett és lefagyott az érintő kijelzője)
Kis kitérővel feljutottunk a zágrábi elkerülőre amin felmutathattunk végre valami
haladást is (100-130) ami annyira sikeres volt hogy el is néztük egyel a lehajtót
és máris a fizetős szakasz kapui előtt nézegettük hogy hol lehet itt
visszafordulni. (mákunk volt és lehetett)
Továbbhaladva már nem volt semmi említésre méltó, mentünk-kanyarogtunk és
kb. 100 km-enként megálltunk enni-inni kiegyenesedni.
Míg az eddigiek a kitartásunkat a következő állomás a szakmai
felkészültségünket tette próbára. Mlas akrobatikusra sikeredett megállása az
útszéli pihenőben a hirtelen ott termett járdaszegély miatt eredményezett egy
kuplungkartörést, amit csövi állíthatós kulcsával és némi Linde szalaggal
átmenetileg elhárítottunk és mehettünk is tovább
Az én PDA-m sztrájkba lépett és túlmelegedésre hivatkozva nem hagyott
beavatkozni a menetrendbe így nem is vettem komolyan a továbbiakban.
(miután kikapcsoltam 10 percre újra munkaképes volt de a későbbiekben nem
volt szabad megnyomni semmit ha már navigált)
Mikor már közeledtünk a tengerhez, elkezdődött az igazán kanyargós szakasz
ami minden kanyar bejáratánál eszembe juttatta a félig kopott Metzeler Me Z1-et
az első keréken ami emlékeim szerint 2001-2002-ből való és ma már csak a
történelemkönyvek említenek valamint a hátsó Dunlopot ami szintén ilyen korú.
A két FZR könnyedén rajzolta az íveket amíg én az elefánt hátán ülve a
beverődött kormánycsapágyon és a tapadásra korlátozottan alkalmas gumikon
morfondírozva döntögettem utánuk. (hazudnék ha azt mondanám hogy
alacsony pulzusszámmal és minden kanyart élvezve)
Mikor a parti részre értünk már közel volt a cél. Vártuk is mert csövit is egyre
többször láttam felállni a nyeregben és én is fészkelődtem már eleget.
A szállásra érve nem esett nehezünkre leszállni a gépekről, kb. negyed négy
körül érhettünk oda.
Miután megbeszéltük a parkolást a kiscsajjal (némi vita támadt az anyjával hogy
hova állhatunk) berámoltunk a lakosztályba és nekivetkőzve sürgősen innivaló
után néztünk. A következő döntés az volt hogy irány egy bolt, kell itt lenni
egynek. Miután nem találtunk semmit így meglátva egy Magyar rendszámú
terepjárót, érdeklődve fordultam egy rövidgatyás weszternkalapos tetovált
nagydarab honfitársamhoz aki beváltotta a látványa alapján kialakult
szetereotípiát így tanácstalanul távoztunk. (igazi tahóként a "nem tudom" után
javasolta a ~30 km-rel odébbi várost)
Megérdeklődve a háziasszonyunktól (házilányunktól) hogy mi a jelszó a WiFi-
hez és hogy hol a legközelebbi bolt. A kisbolt kb. 6-800 méterre volt egy
kempinggel szemben az annak megfelelő árszabással, így csak a
legszükségesebbeket vettük meg ott. (grépfrútos sör, rendes sör, kenyér, tojás
meg még valami volt talán)
Visszaérve a partra indultunk, megvizsgálandó a tengert és a csajokat.
A part szép volt bár a víz felháborítóan hideg, így egyesek csak féllábszárig
merészkedtek bele míg én uszonyokkal és egyebekkel felvértezve egy
teljes értékű fürdést mutattam be.
Hazaérve vacsorakészítés után nem sok kellett senkinek az alvási fázis
eléréséhez. Én a franciaágyon aludtam Lacival míg csövi elhatárolódott tőlünk
a pótágyon az ablak alatt. (Lacival mi is elhatárolódtunk egymástól)
Másnapra nagyon szeles időt kaptunk így meg is oldódott a napi teendő. Mivel
fürdés nincs, így délutánra beterveztünk egy gyalogtúrát a helységbe (nem
tudom hogy város vagy falu) nézelődési-vásárlási céllal. Bementünk egy
szupermarketbe és egész rendesen bevásároltunk, majd volt némi fagyizás is.
Estére újraterveztük és kiviteleztük a Japán mérnökök kuplungkar kialakítását
ami így egy átlagos csimpánz markához lett ideális de akár még emberi kézzel
is működtethető volt, így kitolván a lehetőségeket.
Harmadik napon délután már elfogadhatóbb volt az idő így délután beiktattunk
némi strandolást is. (ez hasonló volt mint a legelső)
Csütörtökre (ha jól emlékszem) javulni kezdett az idő így elmentünk motorozni
a környéken, egész jól sikerült, szép helyeken jártunk. (meg bolt persze)
Pénteken strandolás-csajnézegetés és mint korábban. (volt egy Francia család
ahol a hölgyike sziluettje felkeltette társaságunk kétgyermekes családfőjének
az érdeklődését is, így a gépem optikai zoomjának a maximális kihasználásával
fényképeznem kellett)
Szombaton én már nem mentem strandolni mert korábban foltokban kissé
megperzselődtem a napon így nem vállaltam a további napsütést, csöviék
kétszer is voltak. (valami Német csajfelhőbe telepedtek)
Késő délután motorral menvén vásárolni, megtekintettük a helyi kikötőt és
strandot, majd fagylaltvásárlást irányoztunk elő.
A megjelenésünk a strandon a forró napsütésben fagyit nyalva pár ugyan fejet
felénk fordított (csövi: farmer-póló-bakancs, én: farmer-cordura kabát-motoros
csizma, mlas: póló-barna susogós jogging naci- motoros csizma) de minket ez
nem zavart.
Otthon nagy sütés-főzésbe kezdtünk, megadva az utolsó napnak ami jár, majd
tervezgetni kezdtük a másnapi hazautat.
Estére kiderült hogy az az átok PDA-m miért felejti el kikapcsolás után a már
elmentett utat (egész héten sz&rakodtam vele, valaki valamikor bekapcsolta a
védelmet az SD kártyán így nem volt hova mentenie) így már én is
tervezhettem.
Az már világossá vált hogy attól nem kell tartanom hogy hazafelé túlmelegszik
mert láttuk hogy esni fog.
Ki is mentem megszemlélni az első gumimat hogy mégis mekkora rajta a
minta, közben kiderítettem azt is hogy a 2002-es gyártási idő a hátsó gumié,
az első bizony már 98-ban megszületett. (láttam is magam előre 40-nel haladni
és a kanyarokban függőlegesen befordulni. (nem lettem nyugodtabb de bíztam
a szárazon megúszásban)
Miután beleláttam még pár +mm profilmélységet, egész nyugodtan feküdtem le.
(Lacinak szintén elég slick volt az első gumija így ő sem volt túl boldog)
Másnap reggel már szépen esett.
Mindegy alapon felmálháztunk és vártuk hogy kicsit csendesedjen és
mehessünk. Kifizettük a szállást és elköszöntünk, ekkor az eső is elállt egy
kicsit, biztatva minket az indulásra.
Egy gyors start után vizes úton de eső nélkül haladtunk a benzinkútig, majd
tovább. Azt már este megbeszéltük hogy esőben nem lesz idő sz&rakodni a
falvakon keresztül, pláne ilyen gumikkal (csövinek újak voltak elöl-hátul) így a
pályán megyünk Zágrábig.
Haladtunk is egész jól eső nélkül bér a vizes úton azért vigyázni kellett. (el is
kezdtem feszegetni próbaképp a határokat de gyorsan jött a jelzés hogy ezt
nem kéne)
Felérve a pályára már kissé egyszerűbb volt a dolgunk, 80-110 között tudtunk
haladni. Egy szakaszon esett is és bazinagy köd volt, az elég szenvedős
menet volt de gyorsan letudtuk. Onnan egész szépen haladtunk majdnem a
határig ahol tankolásnál egy vidám, alkoholmámorban úszó kisebbségi
társaság (6-8 fő) próbált kommunikálni velünk de mi a nyelvi nehézségekre
hivatkozva ezt nem erőltettük.
Onnan simán haladtunk a határig ahol Laci úgy döntött hogy GTR-ezne egy
kicsit. Cseréltünk egy rövidebb szakaszra majd haladtunk tovább Pécs felé.
Pécs után tankoltunk majd szemerkélő esőben haladtunk Dunaföldvárig, ahol
mlas kivált a csapatból és Szentes felé fordította kopott első gumiját.
Csövivel Dunaújvárosig jöttem, ahonnan egyedül folytatta az utat Szentendre
felé. Szerencsére mindenki egyben hazaért.
GTR: Nem akarok egy Kawasakit dicsérni az FZR fórumon csak leírom a
tapasztaltakat:
-Alaptétel (amit eddig is tudtam, csak valahogy ráfogja az ember hogy ezt még
kibírja) hogy öreg sz&r gumikkal el lehet járkálni a környéken de ilyen
messzire felelőtlenség így elindulni, pláne egy ilyen nehéz motorral
megpakolva.
Le kellett volna dobni a gumikat a francba és újakat feltenni, hiába a még jó
mintázat. (nincs stresszelés esőben hogy mikor megy el az eleje és szárazon
is jobban mertem volna dönteni)
A beverődött kormánycsapágy szintén sok bizonytalanságot visz a futóműbe,
így azt is ki kellett volna cserélni.
-használhatóság:
kényelmes üléshelyzet, jól pakolható, kiváló szél és eső védelem a csizmától a
sisakig, sokféleképpen állítható rugózás
Jó hangja van és csendes is, mindenképpen alkalmas a túrázásra, látszott
hogy arra készült. (ez a hazafelé úton nagyon meglátszott)
-blokk, menetteljesítmények:
Egyenletesen és folyamatosan húz már alapjárattól, 6.-ban is rángatás nélkül
lehet gurulni vele 40-nel. Messze nem megy úgy mint egy ezres FZR, talán az
5-600-as FZR dinamikáját tudja de sokkal nyomatékosabban.
Egy biztos: nyugis jószág ami tud menni ha nagyon kell, általában 100-140
között lehet a leglazábban menni vele.
-fogyasztás:
Na ettől féltem a legjobban.
Nagyjából jól beállítva a szinkront és a keverékcsavarokat (szelephézagot még
kéne mert szerintem nagyok) olyan 6,5-7l-es nagy átlag jött ki, ami volt 6,2 és
7,5l között is. (ebből szerintem még tudok elvenni)
-összegezve: bevált.
Navigáció:
Ez a PDA működik rendesen ha a kocsiban használom de motorra teljesen alkalmatlan. (maga az IGO jó)
Ha kicsit melegebb van, akkor túlmelegszik és nem reagál semmire, vagy ha igen akkor abban sincs köszönet, mert már menübe lép mint amit megnyomtam. (ha lehűl akkor megint jó)
Elismerem hogy az is tény: nem erre tervezték ezért veszek majd egy rendes motoros navit.
Amit esetleg kihagytam vagy nem jól írtam azt majd a résztvevők
kiegészítik/javítják.
Nagyon jó volt, remélem lesz még hasonló máskor is.
FZR600 1990? Ki-mit mondana?
http://www.olajsziget.hu/
https://www.google.hu/search?q...