Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
szijja drága
ez szép volt SZOMSZÉD
szijja drága 
szia ZSU. 
Saját bőrömön megtapasztaltam már mindkét "oldalt"...nem véletlenül nem maradtam "ott"...
hy
most olvastam már vissza berg forumon,mik zajottak ott...
kecskemét vs okr
szegény zoozeenak milyen rosz már ,hogy nem ő szereli mostantól a Kori motorját...
most olvastam már vissza berg forumon,mik zajottak ott...
kecskemét vs okr szegény zoozeenak milyen rosz már ,hogy nem ő szereli mostantól a Kori motorját...
jobbat
joo estét
Szeva Zééé!
Mondasz majd egy napot,amikor meg tudjuk oldani a csere berét meg a tudod mit?:)
Köszi!
Mondasz majd egy napot,amikor meg tudjuk oldani a csere berét meg a tudod mit?:)
Köszi!
Hát meg ne sajnáljam már őket!
Cégeknél ugyanúgy megvan sok hasonló dolog: megaláztatás, túlórák ki nem fizetése, a nem tetsző akár fölösleges utasítások betartása. Hangodat nem emelheted föl, mert egyből azzal jönnek: "el lehet menni, 100-an várnak a helyedre". Emellett nem biztos a munkahely, bármikor kirúghatnak, nincs 1.2-szeres éves szorzó, stb.
Ráadásul erre lehetne mondani: miért nem tanult egy rendes szakmát? Vagy már akkor is a minél korábbi nyugdíj lebegett a szemük előtt?
Szóval nekem sok ismerősöm van (fél osztály elment vámosnak, rendőrnek) akik nem civilek, látom mi megy náluk, nem annyira rossz ott a helyzet!
Cégeknél ugyanúgy megvan sok hasonló dolog: megaláztatás, túlórák ki nem fizetése, a nem tetsző akár fölösleges utasítások betartása. Hangodat nem emelheted föl, mert egyből azzal jönnek: "el lehet menni, 100-an várnak a helyedre". Emellett nem biztos a munkahely, bármikor kirúghatnak, nincs 1.2-szeres éves szorzó, stb.
Ráadásul erre lehetne mondani: miért nem tanult egy rendes szakmát? Vagy már akkor is a minél korábbi nyugdíj lebegett a szemük előtt?
Szóval nekem sok ismerősöm van (fél osztály elment vámosnak, rendőrnek) akik nem civilek, látom mi megy náluk, nem annyira rossz ott a helyzet!
"Gondolatok a szolgálati nyugdíj változás kapcsán
A szolgálati nyugdíj intézményével kapcsolatosan az utóbbi időben rengeteg téves esetenként félreértelmezett információ jelent meg a médiában, ezáltal torz irányba fordítva a társadalmi közvélekedést. Többször elhangzott az, hogy a katonák vagy a tűzoltók negyven évesen nyugdíjba mehetnek, vagy hogy több mint 200 000;-Ft-os nyugdíjat kapnak, hogy az ennél extrémebb példákat már fel se hozzam. Ezek a kijelentések kifejezetten rosszindulatú általánosítások. Persze lehet olyan, aki 40 évesen nyugdíjba megy, és akadhat olyan akinek 200000;- Ft a nyugdíja, de messze nem ez az általános. Sőt! A valóságot a legkevésbé sem fedi az az információ halmaz, amit a publikum elé tártak, arra viszont kitűnően alkalmas, hogy egyes társadalmi csoportokat egymás ellen uszítson. Az is egyértelmű, hogy ebben a kérdésben az emberek irigységére alapozva kívánják megalapozni a katonák jogainak csorbítását. A tiszta képet viszont a legcsekélyebb mértékben sem vázolta fel eddig senki. Ezt a hiányt kívánja pótolni most a Honvédszakszervezet...
A kb. 19 000 fős katonai állomány két részre oszlik szerződéses és hivatásos állományra. Ebből közel 9000 fő a szerződéses katona, azaz az állomány 47-48% -a. Ők azok, akik jogviszonyukból adódóan nem vonulhatnak kedvezményesen nyugdíjba semmilyen esetben sem. A szerződéses állomány maximum 20 év szolgálat után el kell, hogy hagyja a pályát, és ezért kap egy nagyobb összeget, amelyet leszerelési segélyként a társadalomba való visszailleszkedésének megkönnyítésére kap. Ismételten jelezni kell, hogy ez az állomány jelenleg a katonatársadalom közel felét teszi ki. Tehát a katonák kb. 50%-a soha nem juthat hozzá kedvezményes szolgálati nyugellátáshoz.
A fennmaradó ötven százalék számíthat a szolgálati nyugdíjra. Alapesetben a rá irányadó nyugdíjkorhatárt megelőzően öt évvel lesz erre jogosult a hivatásos katona. Ennek indokai sokrétűek, így most erre, itt az írás nem tér ki.
Tehát a legtöbb katona minden ellenkező híreszteléssel szemben alap esetben leghamarabb 60 évesen mehet nyugdíjba. Ettől azonban kivételes esetekben lehet eltérés. Például, ha átszervezés következtében a katonának nem tudnak megfelelő beosztást biztosítani, és 25 év hivatásos szolgálati idővel rendelkezik, vagy ha egészségügyi okokból szolgálatra alkalmatlanná válik. Ekkor és csak ekkor mehet el a hivatásos katona nyugdíjba teljes összegű ellátással 25 év után.
További lehetőség a nyugdíjba menetelre 25 év után már csak szankciók elszenvedésével van a következők szerint. Ha a katona jogviszonyát „kinevezés, beosztásba, illetve állományba helyezés alapos indok nélküli elutasítása, a képzési kötelezettség elmulasztása, fizikai vagy minősítés szerinti alkalmatlanság - ideértve a felróható nemzetbiztonsági alkalmatlanság esetét is - miatt szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 52. életéve betöltéséig, illetve az egészségkárosodás 40 százalékos mértékének eléréséig”. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat teljes összegben kell folyósítani.”
Ez azt jelenti, hogy aki nem átszervezés miatt, hanem bármi más okból megy nyugdíjba, az 52. életévének betöltéséig kizárólag a nyugdíjának a felét kaphatja meg. Fele nyugdíjjal pedig gyakorlatilag senki nem vállalja manapság a nyugdíjba menetelt. Főleg azóta nem, hogy a nyugdíjasok munkavállalását jogszabályi szinten megszigorították, és maximum a minimálbér másfélszereséig terjedő jövedelmet lehet megszerezni nyugdíj mellet.
Ez alapján egyértelműen látható, hogy a jelenlegi rendszerben alig akad olyan személy, akire valóban vonatkozhat a 25 éves szolgálat utáni nyugállományba vonulás lehetősége.
Tehát az egyik támadott pontja a szolgálati nyugdíjnak így néz ki ma.
A másik a nyugdíjak extrém magas összege. Ebben a kérdéskörben két fontos információt a mai napig nem vett figyelembe egyetlen kritikus véleményt megfogalmazó személy sem. Először is 2013-tól a katonai nyugdíjak mértéke jelentősen csökkenni fog a törvény erejénél fogva. Az addigi maximum nettó 83%-ban megállapított nyugdíj helyett legfeljebb bruttó 67%-ban állapították meg a döntéshozók a maximálisan megkapható ellátást. Tehát ezt az összeget 2013-tól bruttó módon fogják elszámolni a nyugdíjasok részére, adó- és járulékfizetési kötelezettség levonásával terhelten. Másodsorban pedig szükséges felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az állománynak elenyészően kicsi részét teszi ki az a csoport, aki valóban 200 000;- Ft feletti nyugdíjat kaphat. Hiszen ahhoz, hogy ezt a szintet valaki elérje 2012-ig éves szinten több mint 5 000 000;- Ft jövedelmet kell szerezni, 2013-tól pedig ugyanennek eléréséhez 5 700 000;- Ft éves jövedelem kell. A katonák túlnyomó többségének ez elérhetetlenül nagy összeg.
Ahogy a fentiek alapján is jól látszik, a médiában felkapott esetek finoman fogalmazva is extrémek.
Ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy ma a katonák közel fele semmiféle nyugdíjkedvezményben nem részesül. A fennmaradó állomány jelentős többsége pedig, a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárt öt évvel megelőzően mehet nyugdíjba, a nyugellátás összege pedig csak csekély mértékben tér el a társadalmi átlagtól. Nyilván a civil társadalomban is akad cégigazgató, aki csúcs nyugdíjjal megy el, és akadnak a nem is olyan távoli múltból uránbányászok, akik 15 év munka után iszonyatos összegű nyugdíj kiegészítéssel mentek el nyugdíjba, de nem ez a civil átlag. Senkinek nem jut eszébe, hogy ezek alapján azt mondja, hogy a civilek nyugdíját át kell gondolni, mert a civilek hamar mennek nyugdíjba, és túlzott összegű ellátást kapnak. Ugyanez igaz a katonákra is. Akad ma is aki az extrém terhelés miatt külön kedvezményeket kap. Ilyenek a tűzszerészek, a vadász pilóták, vagy a búvárok. De a folyamatosan kedvezményben részesülők köre rendkívül szűk, alig néhány száz főre rúg. Nem vitatható, hogy vannak pontok, a szolgálati nyugdíjrendszerben, amelyek átgondolásra, esetleg módosításra szorulnak. Negyven évesen valóban ne menjen nyugdíjba senki, de hatvanöt éves katonát se kelljen Afganisztánba küldeni, vagy itthon árvízi védelemben bevetni! Értelmes kompromisszumot lehet, és kell is kötni ebben a kérdésben, mégpedig úgy, hogy a katonákat igenis kompenzálják azért, mert az átlagpolgárokhoz képest ellentételezés nélkül nagyobb mértékben korlátozhatják:
- A személyes szabadságát,
- szabad mozgását és a tartózkodási hely szabad megválasztását.
- A véleménynyilvánítás szabadságát.
- Gyülekezési jogát.
- Egyesülési jogát.
- Választójogát.
- A munka és foglalkozás szabad megválasztását.
Mivel jelenleg
- A munkaidőt ellentételezés nélkül magasabb mértékben állapíthatják meg a katona számára, mint bármely más magyar munkavállalónak.
- A katonai eskü értelmében, a kapott parancsot, utasítást, akár élete kockáztatásával is végre kell hajtani. Lásd: Afganisztán, vagy 2006-os nagy árvízi védekezés.
- A parancsot, utasítást a katona nem bírálhatja, még akkor sem, ha az nyilvánvalóan megalázó, vagy jogszabálysértő. Jogorvoslatra, csak a parancs végrehajtását követően van lehetősége.
- Szabadságról, szabadnapról bármikor és bárhonnan visszarendelhető, ha a szolgálati érdek úgy kívánja.
- Külföldre csak a parancsnokának történő előzetes bejelentést követően utazhat.
- Állandó lakhelye elhagyását mindenkor jelentenie kell, tartózkodási helye, és elérhetősége megadásával.
- Társadalmi szervezetnek csak bejelentés után, parancsnoki jóváhagyással lehet tagja.
- Nem sztrájkolhat.
- Szolgálati helyen politikai tevékenységet nem folytathat.
- Politikai pártban tisztséget nem vállalhat, és ezt szolgálati viszonya megszűnését követő további három évig nem teheti meg.
- Önkormányzati, parlamenti képviselőnek, polgármesternek katonai jogviszonya alatt, és azt követően további három évig nem választható, és nem jelölhető.
- Mellékfoglalkozást csak bejelentést követően, illetve külön engedéllyel vállalhat.
Jól érzékelhető, hogy a katonáknak súlyos korlátozásokat kell elviselniük a mindennapi életükben. Gyakran, még ha szándékoznának más munkát vállalni, akkor sem tehetik, így egy jövedelemre támaszkodhatnak. Folyamatosan fizikailag kifogástalan állapotban kell tartani magukat, de emellett speciális helyzetekben akár az életüket kell adniuk a hazáért, és személyes érdekeiket gyakran kell a közösségi érdekek mögé helyezni. Nem véletlen, hogy például a külszolgálatról visszatérő katonák lényegesen gyakrabban válnak el párjuktól, mint az átlag, vagy hogy a lelki rehabilitáció igénye kifejezetten magas ebben a körben. A katonaélet mind fizikailag, mind szellemileg folyamatos kiemelt terhelést jelent, amelynek egyenes következménye az ember gyorsabb elhasználódása. Ezt a társadalmi átlagtól lényegesen magasabb terhelést próbálja honorálni a mostani nyugdíjrendszer. Korábban, még akár a kilencvenes évek közepéig is mondható, hogy a kedvezmények köre lényegesen szélesebb volt, többek között magasabb volt ennek a hivatásnak társadalmi elismertsége, jobb jövedelmi viszonyok voltak, a szociális és a szolgálati érdek összekacsolódásával kiemelt színvonalú lakhatási és szociális ellátó rendszer működött, szolgálati lakás hálózattal, honvéd óvodákkal, bölcsődékkel, magas színvonalú és rendkívül olcsó üdülőkkel, stb.. Mára, a katonai hivatás súlyos kötelmeiért cserébe szinte semmilyen ellentételezés nem maradt a nyugdíjrendszeren kívül. Így is jellemzővé vált, hogy mivel a civil munkához képest szinte semmilyen előnyt nem tud felmutatni a katonai pálya, szinte csak idealizmusból, elhivatottságból, vagy kényszerből kerülnek emberek a honvédség állományába. Ha a nyugdíj rendszer kedvezményeit teljes mértékig eltörlik, akkor ez a szakma végképp elveszti vonzerejét, és előre látható, hogy olyan személyi állománnyal töltődik fel a létszám, amely gyakorlatilag a civilszférában megbukott, és egyébként szinte mindenre alkalmatlan. Ergo egy selejt munkaerő temető lesz a haderő. Nyilván ez nem lehet érdeke senkinek.
Az iménti okfejtés ellenére nyilván nem vitatható, hogy a honvédelem és a katonai életpálya ügye több megoldásra váró problémával terhelt. Ilyen többek között a nyugdíj ügy, vagy az illetmény helyzet, de például a technikai fejlesztések kérdése, és a honvédség katasztrófa helyzetekben elfoglalt szerepe is, de ezeket csak komplex módon a teljes rendszer együttes átgondolásával lehet helyes irányba terelni úgy, hogy mindeközben:
növekedjék a katonai hivatás társadalmi elismertsége,
- növekedjék a katonák anyagi elismertsége,
- emelkedjék a katonák erkölcsi morálja,
- biztosított legyen a haderő technika színvonalának fejlődése,
- hosszú távú, jól tervezhető irányelvek kerüljenek meghatározásra, a kapacitások figyelembe vételével,
- kiszámítható, és a gyakorlatban is megvalósítható, vonzó életpálya modell kerüljön kialakításra."
A szolgálati nyugdíj intézményével kapcsolatosan az utóbbi időben rengeteg téves esetenként félreértelmezett információ jelent meg a médiában, ezáltal torz irányba fordítva a társadalmi közvélekedést. Többször elhangzott az, hogy a katonák vagy a tűzoltók negyven évesen nyugdíjba mehetnek, vagy hogy több mint 200 000;-Ft-os nyugdíjat kapnak, hogy az ennél extrémebb példákat már fel se hozzam. Ezek a kijelentések kifejezetten rosszindulatú általánosítások. Persze lehet olyan, aki 40 évesen nyugdíjba megy, és akadhat olyan akinek 200000;- Ft a nyugdíja, de messze nem ez az általános. Sőt! A valóságot a legkevésbé sem fedi az az információ halmaz, amit a publikum elé tártak, arra viszont kitűnően alkalmas, hogy egyes társadalmi csoportokat egymás ellen uszítson. Az is egyértelmű, hogy ebben a kérdésben az emberek irigységére alapozva kívánják megalapozni a katonák jogainak csorbítását. A tiszta képet viszont a legcsekélyebb mértékben sem vázolta fel eddig senki. Ezt a hiányt kívánja pótolni most a Honvédszakszervezet...
A kb. 19 000 fős katonai állomány két részre oszlik szerződéses és hivatásos állományra. Ebből közel 9000 fő a szerződéses katona, azaz az állomány 47-48% -a. Ők azok, akik jogviszonyukból adódóan nem vonulhatnak kedvezményesen nyugdíjba semmilyen esetben sem. A szerződéses állomány maximum 20 év szolgálat után el kell, hogy hagyja a pályát, és ezért kap egy nagyobb összeget, amelyet leszerelési segélyként a társadalomba való visszailleszkedésének megkönnyítésére kap. Ismételten jelezni kell, hogy ez az állomány jelenleg a katonatársadalom közel felét teszi ki. Tehát a katonák kb. 50%-a soha nem juthat hozzá kedvezményes szolgálati nyugellátáshoz.
A fennmaradó ötven százalék számíthat a szolgálati nyugdíjra. Alapesetben a rá irányadó nyugdíjkorhatárt megelőzően öt évvel lesz erre jogosult a hivatásos katona. Ennek indokai sokrétűek, így most erre, itt az írás nem tér ki.
Tehát a legtöbb katona minden ellenkező híreszteléssel szemben alap esetben leghamarabb 60 évesen mehet nyugdíjba. Ettől azonban kivételes esetekben lehet eltérés. Például, ha átszervezés következtében a katonának nem tudnak megfelelő beosztást biztosítani, és 25 év hivatásos szolgálati idővel rendelkezik, vagy ha egészségügyi okokból szolgálatra alkalmatlanná válik. Ekkor és csak ekkor mehet el a hivatásos katona nyugdíjba teljes összegű ellátással 25 év után.
További lehetőség a nyugdíjba menetelre 25 év után már csak szankciók elszenvedésével van a következők szerint. Ha a katona jogviszonyát „kinevezés, beosztásba, illetve állományba helyezés alapos indok nélküli elutasítása, a képzési kötelezettség elmulasztása, fizikai vagy minősítés szerinti alkalmatlanság - ideértve a felróható nemzetbiztonsági alkalmatlanság esetét is - miatt szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 52. életéve betöltéséig, illetve az egészségkárosodás 40 százalékos mértékének eléréséig”. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat teljes összegben kell folyósítani.”
Ez azt jelenti, hogy aki nem átszervezés miatt, hanem bármi más okból megy nyugdíjba, az 52. életévének betöltéséig kizárólag a nyugdíjának a felét kaphatja meg. Fele nyugdíjjal pedig gyakorlatilag senki nem vállalja manapság a nyugdíjba menetelt. Főleg azóta nem, hogy a nyugdíjasok munkavállalását jogszabályi szinten megszigorították, és maximum a minimálbér másfélszereséig terjedő jövedelmet lehet megszerezni nyugdíj mellet.
Ez alapján egyértelműen látható, hogy a jelenlegi rendszerben alig akad olyan személy, akire valóban vonatkozhat a 25 éves szolgálat utáni nyugállományba vonulás lehetősége.
Tehát az egyik támadott pontja a szolgálati nyugdíjnak így néz ki ma.
A másik a nyugdíjak extrém magas összege. Ebben a kérdéskörben két fontos információt a mai napig nem vett figyelembe egyetlen kritikus véleményt megfogalmazó személy sem. Először is 2013-tól a katonai nyugdíjak mértéke jelentősen csökkenni fog a törvény erejénél fogva. Az addigi maximum nettó 83%-ban megállapított nyugdíj helyett legfeljebb bruttó 67%-ban állapították meg a döntéshozók a maximálisan megkapható ellátást. Tehát ezt az összeget 2013-tól bruttó módon fogják elszámolni a nyugdíjasok részére, adó- és járulékfizetési kötelezettség levonásával terhelten. Másodsorban pedig szükséges felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az állománynak elenyészően kicsi részét teszi ki az a csoport, aki valóban 200 000;- Ft feletti nyugdíjat kaphat. Hiszen ahhoz, hogy ezt a szintet valaki elérje 2012-ig éves szinten több mint 5 000 000;- Ft jövedelmet kell szerezni, 2013-tól pedig ugyanennek eléréséhez 5 700 000;- Ft éves jövedelem kell. A katonák túlnyomó többségének ez elérhetetlenül nagy összeg.
Ahogy a fentiek alapján is jól látszik, a médiában felkapott esetek finoman fogalmazva is extrémek.
Ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy ma a katonák közel fele semmiféle nyugdíjkedvezményben nem részesül. A fennmaradó állomány jelentős többsége pedig, a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárt öt évvel megelőzően mehet nyugdíjba, a nyugellátás összege pedig csak csekély mértékben tér el a társadalmi átlagtól. Nyilván a civil társadalomban is akad cégigazgató, aki csúcs nyugdíjjal megy el, és akadnak a nem is olyan távoli múltból uránbányászok, akik 15 év munka után iszonyatos összegű nyugdíj kiegészítéssel mentek el nyugdíjba, de nem ez a civil átlag. Senkinek nem jut eszébe, hogy ezek alapján azt mondja, hogy a civilek nyugdíját át kell gondolni, mert a civilek hamar mennek nyugdíjba, és túlzott összegű ellátást kapnak. Ugyanez igaz a katonákra is. Akad ma is aki az extrém terhelés miatt külön kedvezményeket kap. Ilyenek a tűzszerészek, a vadász pilóták, vagy a búvárok. De a folyamatosan kedvezményben részesülők köre rendkívül szűk, alig néhány száz főre rúg. Nem vitatható, hogy vannak pontok, a szolgálati nyugdíjrendszerben, amelyek átgondolásra, esetleg módosításra szorulnak. Negyven évesen valóban ne menjen nyugdíjba senki, de hatvanöt éves katonát se kelljen Afganisztánba küldeni, vagy itthon árvízi védelemben bevetni! Értelmes kompromisszumot lehet, és kell is kötni ebben a kérdésben, mégpedig úgy, hogy a katonákat igenis kompenzálják azért, mert az átlagpolgárokhoz képest ellentételezés nélkül nagyobb mértékben korlátozhatják:
- A személyes szabadságát,
- szabad mozgását és a tartózkodási hely szabad megválasztását.
- A véleménynyilvánítás szabadságát.
- Gyülekezési jogát.
- Egyesülési jogát.
- Választójogát.
- A munka és foglalkozás szabad megválasztását.
Mivel jelenleg
- A munkaidőt ellentételezés nélkül magasabb mértékben állapíthatják meg a katona számára, mint bármely más magyar munkavállalónak.
- A katonai eskü értelmében, a kapott parancsot, utasítást, akár élete kockáztatásával is végre kell hajtani. Lásd: Afganisztán, vagy 2006-os nagy árvízi védekezés.
- A parancsot, utasítást a katona nem bírálhatja, még akkor sem, ha az nyilvánvalóan megalázó, vagy jogszabálysértő. Jogorvoslatra, csak a parancs végrehajtását követően van lehetősége.
- Szabadságról, szabadnapról bármikor és bárhonnan visszarendelhető, ha a szolgálati érdek úgy kívánja.
- Külföldre csak a parancsnokának történő előzetes bejelentést követően utazhat.
- Állandó lakhelye elhagyását mindenkor jelentenie kell, tartózkodási helye, és elérhetősége megadásával.
- Társadalmi szervezetnek csak bejelentés után, parancsnoki jóváhagyással lehet tagja.
- Nem sztrájkolhat.
- Szolgálati helyen politikai tevékenységet nem folytathat.
- Politikai pártban tisztséget nem vállalhat, és ezt szolgálati viszonya megszűnését követő további három évig nem teheti meg.
- Önkormányzati, parlamenti képviselőnek, polgármesternek katonai jogviszonya alatt, és azt követően további három évig nem választható, és nem jelölhető.
- Mellékfoglalkozást csak bejelentést követően, illetve külön engedéllyel vállalhat.
Jól érzékelhető, hogy a katonáknak súlyos korlátozásokat kell elviselniük a mindennapi életükben. Gyakran, még ha szándékoznának más munkát vállalni, akkor sem tehetik, így egy jövedelemre támaszkodhatnak. Folyamatosan fizikailag kifogástalan állapotban kell tartani magukat, de emellett speciális helyzetekben akár az életüket kell adniuk a hazáért, és személyes érdekeiket gyakran kell a közösségi érdekek mögé helyezni. Nem véletlen, hogy például a külszolgálatról visszatérő katonák lényegesen gyakrabban válnak el párjuktól, mint az átlag, vagy hogy a lelki rehabilitáció igénye kifejezetten magas ebben a körben. A katonaélet mind fizikailag, mind szellemileg folyamatos kiemelt terhelést jelent, amelynek egyenes következménye az ember gyorsabb elhasználódása. Ezt a társadalmi átlagtól lényegesen magasabb terhelést próbálja honorálni a mostani nyugdíjrendszer. Korábban, még akár a kilencvenes évek közepéig is mondható, hogy a kedvezmények köre lényegesen szélesebb volt, többek között magasabb volt ennek a hivatásnak társadalmi elismertsége, jobb jövedelmi viszonyok voltak, a szociális és a szolgálati érdek összekacsolódásával kiemelt színvonalú lakhatási és szociális ellátó rendszer működött, szolgálati lakás hálózattal, honvéd óvodákkal, bölcsődékkel, magas színvonalú és rendkívül olcsó üdülőkkel, stb.. Mára, a katonai hivatás súlyos kötelmeiért cserébe szinte semmilyen ellentételezés nem maradt a nyugdíjrendszeren kívül. Így is jellemzővé vált, hogy mivel a civil munkához képest szinte semmilyen előnyt nem tud felmutatni a katonai pálya, szinte csak idealizmusból, elhivatottságból, vagy kényszerből kerülnek emberek a honvédség állományába. Ha a nyugdíj rendszer kedvezményeit teljes mértékig eltörlik, akkor ez a szakma végképp elveszti vonzerejét, és előre látható, hogy olyan személyi állománnyal töltődik fel a létszám, amely gyakorlatilag a civilszférában megbukott, és egyébként szinte mindenre alkalmatlan. Ergo egy selejt munkaerő temető lesz a haderő. Nyilván ez nem lehet érdeke senkinek.
Az iménti okfejtés ellenére nyilván nem vitatható, hogy a honvédelem és a katonai életpálya ügye több megoldásra váró problémával terhelt. Ilyen többek között a nyugdíj ügy, vagy az illetmény helyzet, de például a technikai fejlesztések kérdése, és a honvédség katasztrófa helyzetekben elfoglalt szerepe is, de ezeket csak komplex módon a teljes rendszer együttes átgondolásával lehet helyes irányba terelni úgy, hogy mindeközben:
növekedjék a katonai hivatás társadalmi elismertsége,
- növekedjék a katonák anyagi elismertsége,
- emelkedjék a katonák erkölcsi morálja,
- biztosított legyen a haderő technika színvonalának fejlődése,
- hosszú távú, jól tervezhető irányelvek kerüljenek meghatározásra, a kapacitások figyelembe vételével,
- kiszámítható, és a gyakorlatban is megvalósítható, vonzó életpálya modell kerüljön kialakításra."
jobbulást bélám !
most lemaradsz a jó kis bányamókáról. na megyek és letesztelem a paripát
aztán mesélek hogy szuperál
aztán mesélek hogy szuperál 
Tsókolom
akkor jobbulást
meg menj el dokihoz ha eddig nem tetted vna...hátha megbűvöl vmivel
meg menj el dokihoz ha eddig nem tetted vna...hátha megbűvöl vmivel
most értem fel...
ez a sóskút kiborít....reggeltől
bocsi mindenkitől akik ma nem tudtak telefonon elérni... ..holnap felhívok mindenkit...most nézem van vagy 34 nemfogadottam...csak elhívtak pihenésképpen 5 percre motort szerelni és három órácska lett belőle....telefon meg a töltőn...