1. Fáradt vagy, és úgy érzed, hogy széjjel tép a szél,
S a városban nincs egy hely hova hazamehetnél,
A lány, akit elhívtál és el is ment veled,
Eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet.
R. Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely.
Nincs egy hely, ahova mehetnél,
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
Nincs egy hely, ahol megpihenhetnél,
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit megölelhetnél.
2. Várótermek füstje marja a szemed,
Ahova elmennél, oda drágán adnak jegyet.
Megőrülsz egy nőért, a bőröd is viszket már,
A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.
R.
Hé kóbor angyal, mindig alulmaradsz,
Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.
3.Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy!
Vajon ki tudta eddig megjegyezni arcodat?
Angyal zuhan tépett szárnnyal a farkasok közé,
Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté!
Ó köszönöm a tapsot de nem ez az első eset Hála istennek ez az enduro meg quad egyik legjobb szakága....Jöhet itt nekem a Romaniacs az nem kűdi az adrenalint Emmeg ráadásul helyben van
Vótam mulatni a grizzlyvel oszt müuton elkezdtek üldözni a rend őrei egy asztmával..........Leakasztottam az elektronikusan 111km/h ra fojtott órát műuton a rendőtök már annyira közel voltak hogy a reflektoruk fénye világitott nekem de hála istennek mivel hogy jól ismerem a szabolcsi határt hamar találtam földutat és az asztmás fiuk meggondolták magukat..... Amúgy szakad a karter... (Természetesen teljesen alkoholmentes állapotban)
Akkor jó. És egy másik, amit teli tüdőből küldünk:
1. Hé, te, aki az utcán újságot árulsz
És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,és
Éjjel tanulsz és fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul,
Adj egy percet nekem az életedbõl!
2. Hé, te, aki nappal a dolgodat végzed,
Géped vezeted s hajtod magad
S embert gyógyítasz s gyereket tanítsz
S este fáradtan várod az álmodat,
Te is adj egy percet az életedbõl!
R. Vártam rá, hogy elmondjam,
Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd,
Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények
És csak neked írom a dalt, neked énekelek,
Neked írom a dalt, neked énekelek, óóóó
3. Asszony, te, aki életet adtál kezembe,
Hogy neked is írjon egy dalt,
Most ülj be szépen, tedd öledbe kezed,és
Hunyd be a szemed és csendben figyelj rám,
Még egy percet kérek az életedből!
R.
4. Lány,és most te jössz a sorban, kinek tudnia kell,
Hogy rád is vár még egy dal,
Ó de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a tiéd, oh, most figyelj rám,oh
Adj egy percet nekem az életedbõl!
Kutatjuk honnan érkeztünk
Vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk rég
Új útnak hisszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk rég
Új útnak visszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
1. Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
2. Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
3. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.
4. Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
5. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
R.
6. Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!(2X)
6., R.
7. Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.
1. Fáradt vagy, és úgy érzed, hogy széjjel tép a szél,
S a városban nincs egy hely hova hazamehetnél,
A lány, akit elhívtál és el is ment veled,
Eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet.
R. Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely.
Nincs egy hely, ahova mehetnél,
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely,
Nincs egy hely, ahol megpihenhetnél,
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit megölelhetnél.
2. Várótermek füstje marja a szemed,
Ahova elmennél, oda drágán adnak jegyet.
Megőrülsz egy nőért, a bőröd is viszket már,
A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.
R.
Hé kóbor angyal, mindig alulmaradsz,
Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.
3.Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy!
Vajon ki tudta eddig megjegyezni arcodat?
Angyal zuhan tépett szárnnyal a farkasok közé,
Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté!
Piramis: Kóbor Angyal
Szíp álmokat.
1. Hé, te, aki az utcán újságot árulsz
És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,és
Éjjel tanulsz és fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul,
Adj egy percet nekem az életedbõl!
2. Hé, te, aki nappal a dolgodat végzed,
Géped vezeted s hajtod magad
S embert gyógyítasz s gyereket tanítsz
S este fáradtan várod az álmodat,
Te is adj egy percet az életedbõl!
R. Vártam rá, hogy elmondjam,
Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd,
Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények
És csak neked írom a dalt, neked énekelek,
Neked írom a dalt, neked énekelek, óóóó
3. Asszony, te, aki életet adtál kezembe,
Hogy neked is írjon egy dalt,
Most ülj be szépen, tedd öledbe kezed,és
Hunyd be a szemed és csendben figyelj rám,
Még egy percet kérek az életedből!
R.
4. Lány,és most te jössz a sorban, kinek tudnia kell,
Hogy rád is vár még egy dal,
Ó de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a tiéd, oh, most figyelj rám,oh
Adj egy percet nekem az életedbõl!
LGT: Neked írom a dalt
Kutatjuk honnan érkeztünk
Vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk rég
Új útnak hisszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk rég
Új útnak visszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők
(Karthago: Apáink útján)
Lord - Vándor
1. Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
2. Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
3. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.
4. Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
5. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
R.
6. Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!(2X)
6., R.
7. Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.
Az én házam
Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok
Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok
Feleségem főzőcskéz és ha az ablakon kinéz
Integet mikor munkából végre hazaérsz.
Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb
Mikor elnyom az álom, fejem puha párnákon
Igen elmondok egy imát és a holnapot várom
Reggel forró kávéval és a kedvenc újsággal
Kezemben olvasgatok, bosszankodok az egész családdal
Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb
Tiszta udvar, rendes ház, ilyet többet nem találsz
Nincs a lábtörlő alatt kulcs nincs az ajtón rács
És a postás ritkán jár, de ha pont otthon talál
Megkérdezed tőle, hogy a szomszéd mit csinál, na mit csinál
Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb
Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok
Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok
Feleségem főzőcskéz és ha az ablakon kinéz
Integet mikor munkából végre hazaérsz.
Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb
Az én házam, az én váram
Minden rossz kint marad
Az én házam, az én váram
Nincs is nálam boldogabb, boldogabb