Beöltözésen sokat tanakodtam, mit is kéne felvenni, mert deres volt a fű, látszott a lehelet, de sütött a Nap.
Végül jött az esőkabát is, hogy a fene vinné el, ezért haltam meg rögtön az elején, melegem volt benne.
). Magamból ki indulva,az két hónap mire motorozni fog,az meg már erősen december!
, párszor bevitt a málnásba, neki az tetszik, menjünk, én meg kínlódtam mögötte.
, ő meg a túra végén még feltolta a motort egy 45 fokos dombon
Technikailag talán nem ég és föld, de sokkal jobb tőlem, kaptam sok jó tanácsot, hálás köszönet érte
bár jobb lett volna ha gumiból vagyok, akkor most nem fájnának a csontjaim, sajna az állóképesség hiánya miatt buktam már annyit a közepétől, a kuplungot nem bírtam behúzni, görcsölt az alkarom
RMX-et még nem néztem át alaposan, de látható jele, hogy letörött a farka, lóg az első fékkar, szerintem elment a kormány is
, amin ő végig harcolta magát.
Na aztán uccu neki, nem számít a csúszós talaj, megindultam, Robi utánam, hallottam a KTM-et a nyakamban berregni, pedig elég rendesen megcibáltam a fülét a motornak, volt is pár meleg helyzetem, amikor igen csak kisodródtam a fagyott szántásba, na ott elgondolkodtam hirtelen, hogy jövök vissza és ügyelni kellett rá, ne pereceljek. Ekkor még volt kondi, perec kimaradt. Majd elérkeztünk a felvezető dombocskához, aminek azzal a gázzal, amivel jöttem nekilendültem, semmi extra, fel is értünk, be az erdőbe vezető utacskához, Robi végig a nyomomban, nem tudtam volna meglépni előle.
Elindultunk befelé, azzal kezdődik, hogy jó pár csipkebokor behajlik mell magasságig ott kell a keréknyomokban lavírozni, hogy át tudjon menni az ember, egyik szaros bokorba jó beleakadt a bukó, azt hittem leszakad, de csak a helyén maradt azért(kivágom a csába onnan ezeket