Sziasztok!
Írtam korábban én is hogy van 1 17-es de nem jött rá válasz,de 1 helyen javítva van,ha esetleg Ati-nak nem lesz akkor ha így érdekli Feri bát akkor lefényképezhetem közelebbről hogy néz ki
Mike-nak szar napja volt. Kirúgták az állásából, mert néha összekevert néhány betűt, meg az olvasással is akadtak gondjai. Orvosi papírja volt róla, számára idegen szavakkal. "Disz-valami, az anyátok szentségit...!" - morogta magában a kanapén. Káromkodott. Már vagy öt sört magába döntött. Az asszony terhes, tartoznak a főbérlőnek is, erre tessék, itt ül meló nélkül, pénz nélkül. Tévét nézett, de a csimpánzok szaporodása sem tudta elterelni gondolatait arról, hogy mekkora bajban vannak. Hasznavehetetlen, szerencsétlen figurának tartotta magát. Depresszió-áztatta, lucskos félálomba süllyedt, mintha valami mocsár húzta volna le.
"Bassza meg!" - rezzent össze, amikor hatalmasat dörrent az ég odakint. Az eső azonnal ömleni kezdett a fekete felhőkből, és mielőtt még egy szitkot megereszthetett volna, egy az előzőnél jóval hangosabb csattanás rázta meg a házat. Belecsapott a villám. A tévé pedig magától csatornát váltott. Autóverseny ment benne. Murray Walker éppen azt üvöltötte, hogy "hidegek a gumik, hidegek a gumik!". Szívből gyűlölte azt a ripacs majmot. Régebben a haverjaival sokat röhögtek a baromságain a kocsmában. Idegesítő hanghordozását utánozva ismételték a hülyeségeit. Mike különösen jól tudta utánozni. Talán pont azért, mert annyira utálta. A tévé azt mutatta, ahogyan a szerelők kabátokat, pulóvereket, rongyokat dobálnak az autók kerekeire. "A gumik dönthetik el az 1985-ös világbajnoki cím sorsát!" - kiabálta fejhangon a kommentátor, akin érződött, minden erejével megpróbálja túlharsogni az ezer lóerős gépek fülsüketítő zajviharát.
És ekkor Mike-nak eszébe jutott valami. Felpattant a kanapéról, és a szakadó esőben a szomszédos textilraktárhoz rohant. Vasárnap lévén zárva volt, de Mike-nak megvoltak a módszerei. Olyan módszerek, amelyekhez sem írni, sem olvasni nem kellett különösebben jól. Nagy halom régi kabáttal, piszkos ágyneművel tért haza. Nem érezte lopásnak. Kölcsönvette egy kísérlethez - vetette oda zokogó feleségének, és varrni kezdett. Kabátot, Forma-1-es autóknak. "Ha áramot is tudnánk vezetni bele, még melegebb lehetne..." - mondogatta eszelősen, miközben erősen próbált visszaemlékezni azoknak az autóknak a kerekeire. Mintha az elsők kisebbek lettek volna, mint a hátsók - ez is rémlett neki.
Alig várta a hétfőt. Tudta, a közelben van egy furcsa, versenyautókat építő pacáknak a műhelye, neki megmutatja a próbadarabot.
Williams úr igazán kedves volt vele. Kábé 3 perc alatt megegyeztek, és kapott előleget is. Jól megértették egymást, bár a csapatfőnök valószínűleg sokkal jobban olvasott és írt nála. De legbelül talán hasonlítottak valamiben. És ez Mike-ot jó érzésekkel töltötte el.
A következő versenyhétvégén egész nap csörgött a telefon, Mike és a felesége alig győzték felkapkodni. Mindenki olyan gumimelegítő izét akart. Így mondták, izé.
Büszke volt arra, hogy majd' 30 évvel később még mindig az ő monogramja van belehímezve néhány Forma-1-es csapat gumimelegítő paplanjaiba.
Most hívott a csávó,aki megvette az fzr-t,köszöni szépen,hogy nem basztam át,6000km-t ment a géppel és patika minden
mikor eladtam,dőlt belőle a kék füst meg az olajpára hidegen
Írtam korábban én is hogy van 1 17-es de nem jött rá válasz,de 1 helyen javítva van,ha esetleg Ati-nak nem lesz akkor ha így érdekli Feri bát akkor lefényképezhetem közelebbről hogy néz ki
***Megtörtént eset alapján***
Mike-nak szar napja volt. Kirúgták az állásából, mert néha összekevert néhány betűt, meg az olvasással is akadtak gondjai. Orvosi papírja volt róla, számára idegen szavakkal. "Disz-valami, az anyátok szentségit...!" - morogta magában a kanapén. Káromkodott. Már vagy öt sört magába döntött. Az asszony terhes, tartoznak a főbérlőnek is, erre tessék, itt ül meló nélkül, pénz nélkül. Tévét nézett, de a csimpánzok szaporodása sem tudta elterelni gondolatait arról, hogy mekkora bajban vannak. Hasznavehetetlen, szerencsétlen figurának tartotta magát. Depresszió-áztatta, lucskos félálomba süllyedt, mintha valami mocsár húzta volna le.
"Bassza meg!" - rezzent össze, amikor hatalmasat dörrent az ég odakint. Az eső azonnal ömleni kezdett a fekete felhőkből, és mielőtt még egy szitkot megereszthetett volna, egy az előzőnél jóval hangosabb csattanás rázta meg a házat. Belecsapott a villám. A tévé pedig magától csatornát váltott. Autóverseny ment benne. Murray Walker éppen azt üvöltötte, hogy "hidegek a gumik, hidegek a gumik!". Szívből gyűlölte azt a ripacs majmot. Régebben a haverjaival sokat röhögtek a baromságain a kocsmában. Idegesítő hanghordozását utánozva ismételték a hülyeségeit. Mike különösen jól tudta utánozni. Talán pont azért, mert annyira utálta. A tévé azt mutatta, ahogyan a szerelők kabátokat, pulóvereket, rongyokat dobálnak az autók kerekeire. "A gumik dönthetik el az 1985-ös világbajnoki cím sorsát!" - kiabálta fejhangon a kommentátor, akin érződött, minden erejével megpróbálja túlharsogni az ezer lóerős gépek fülsüketítő zajviharát.
És ekkor Mike-nak eszébe jutott valami. Felpattant a kanapéról, és a szakadó esőben a szomszédos textilraktárhoz rohant. Vasárnap lévén zárva volt, de Mike-nak megvoltak a módszerei. Olyan módszerek, amelyekhez sem írni, sem olvasni nem kellett különösebben jól. Nagy halom régi kabáttal, piszkos ágyneművel tért haza. Nem érezte lopásnak. Kölcsönvette egy kísérlethez - vetette oda zokogó feleségének, és varrni kezdett. Kabátot, Forma-1-es autóknak. "Ha áramot is tudnánk vezetni bele, még melegebb lehetne..." - mondogatta eszelősen, miközben erősen próbált visszaemlékezni azoknak az autóknak a kerekeire. Mintha az elsők kisebbek lettek volna, mint a hátsók - ez is rémlett neki.
Alig várta a hétfőt. Tudta, a közelben van egy furcsa, versenyautókat építő pacáknak a műhelye, neki megmutatja a próbadarabot.
Williams úr igazán kedves volt vele. Kábé 3 perc alatt megegyeztek, és kapott előleget is. Jól megértették egymást, bár a csapatfőnök valószínűleg sokkal jobban olvasott és írt nála. De legbelül talán hasonlítottak valamiben. És ez Mike-ot jó érzésekkel töltötte el.
A következő versenyhétvégén egész nap csörgött a telefon, Mike és a felesége alig győzték felkapkodni. Mindenki olyan gumimelegítő izét akart. Így mondták, izé.
Büszke volt arra, hogy majd' 30 évvel később még mindig az ő monogramja van belehímezve néhány Forma-1-es csapat gumimelegítő paplanjaiba.
olyan hála jött a hangjából,mint a feleségemnek miután megdugom másnaposan
Most hívott a csávó,aki megvette az fzr-t,köszöni szépen,hogy nem basztam át,6000km-t ment a géppel és patika minden
mikor eladtam,dőlt belőle a kék füst meg az olajpára hidegen