Kialakult a veszély felismerésére a tapasztalatod, ismered a kiszámítható sofőrök várható mozgását és próbálsz úgy helyezkedni az úton, hogy remélhetőleg lássanak. Ez még a fővárosban nem garancia semmire!
Nemrég motoroztam Bp-en, nem volt semmi gond, de folyamatosan érezni lehetett, hogy autónál kisebb járműveket csak esetlegesen kezelnek, vagy foglalkoznak vele, vagy nem.
Na ezaz.
TE nem irányítasz semmit ott, és még csak elképzelni sem tudod ezt. Ezért öltözöl be, és kerülöd amennyire lehet.
ÉN ebben nőttem fel. 12éves korom óta a kocsik közt bringázok. Ismerem és uralom a környezetemben a veszélyforrásokat. Ezért szeretem. Ezért nem lök fel a verolex, és nem húzzák rám pirosnál, mert tudom a módját hogy ilyen ne történjen. Ismerem az autósok kiszámítható viselkedését, hogy hogyan reagálnak, hogyan ne kerüljek az útjukba, és befolyásolhatóak úgy, hogy ne tegyék azt ami nekem nem jó.
Valóban én vagyok a legsérülékenyebb közlekedő, de még sem én vagyok a legvédtelenebb. Csak engem nem a bádogkaszni véd, hanem a tudásom.
Úgy érzed te irányítasz a városi, fővárosi közlekedésben? Magabiztosságból nincs hiány, de azért óvatosan, mert ezt a tévképzetet villámgyorsan szerte foszlathatja egy teljesen kiszámíthatatlan sofőr, de soha ne történjen ilyen.
Én hasalni szeretek. A függőleges ülés nekem kényelmetlen. Egyszer mentem HD-vel, folyamatosan olyan érzésem volt mintha most esnék hanyatt, és a lábtartót sem találtam annyira elől volt
városi motorozás a halálom volt Nem is közlekedtem városba csak amennyit szükség szerű volt . Mit irányítasz te? Motorral te vagy a közlekedésben az utolsó szereplő közvetlen a gyalogos után Azért csak utánna, mert a gyalogosnak még esetleg megállnak, neked nem fognak Bármi fossal akár egy háromkerekű verolexel fellöknek, lámpánál beléd jönnek a sorok közötti feltörekvésednél ajtót nyitnak rád és vagy behuzzák az autó elejét mert a piroslámpa után át akar sorolni a másik sávba. Nem irányítasz te semmit Legfeljebb kockára teszed a szerencséd
Szerintem bármilyen motorozást szeret az ember, megvannak a maga kockázatai. Aki szereti a maga területét nyilván tisztában van vele és jól kezeli ezeket.
Én pl. direkt imádom a városi motorozást. Szó szerint biztonságban érzem magam az autók között, mert bár potenciálisan veszélyesek, de ismerem minden rezdülésüket és hülyeségüket, én irányítok.
Terepen viszont kifejezetten rosszul érzem magam, csomó olyan tényező van, amit nem én irányítok, amivel nem tudok mit kezdeni, ezért nem megyek terepre...meg azért mert 12cm a rugóútja a Hondának
Baleset meg bármivel, bármikor lehet. Zongora is a fejemre eshet.
Az élet veszélyes.
Nemrég motoroztam Bp-en, nem volt semmi gond, de folyamatosan érezni lehetett, hogy autónál kisebb járműveket csak esetlegesen kezelnek, vagy foglalkoznak vele, vagy nem.
TE nem irányítasz semmit ott, és még csak elképzelni sem tudod ezt. Ezért öltözöl be, és kerülöd amennyire lehet.
ÉN ebben nőttem fel. 12éves korom óta a kocsik közt bringázok. Ismerem és uralom a környezetemben a veszélyforrásokat. Ezért szeretem. Ezért nem lök fel a verolex, és nem húzzák rám pirosnál, mert tudom a módját hogy ilyen ne történjen. Ismerem az autósok kiszámítható viselkedését, hogy hogyan reagálnak, hogyan ne kerüljek az útjukba, és befolyásolhatóak úgy, hogy ne tegyék azt ami nekem nem jó.
Valóban én vagyok a legsérülékenyebb közlekedő, de még sem én vagyok a legvédtelenebb. Csak engem nem a bádogkaszni véd, hanem a tudásom.
De idő kell a felfogáshoz
Én pl. direkt imádom a városi motorozást. Szó szerint biztonságban érzem magam az autók között, mert bár potenciálisan veszélyesek, de ismerem minden rezdülésüket és hülyeségüket, én irányítok.
Terepen viszont kifejezetten rosszul érzem magam, csomó olyan tényező van, amit nem én irányítok, amivel nem tudok mit kezdeni, ezért nem megyek terepre...meg azért mert 12cm a rugóútja a Hondának
Főleg nagytávon,vagy városban.