Teljesen igazad van csak engem nem elégítenek ki a féligazságok és részinformációk és hajlandó vagyok a véleményemet akár teljesen ellenkezővé fordítani ha kiderül valami olyan info ami miatt ezt kell tennem (az utóbbi években ez nem volt ritka) és nem ragaszkodok a végletekig ahhoz amit először gondoltam, állítottam csak hát ehhez kell az a bizonyos kételkedés, igazságkeresés.
Ebben nem értek Veled egyet, de Téged se igazán vitt előbbre, meg a világot se a mindenben kételkedésed :) Szerintem a világot nem a kételkedés vitte előbbre, hanem a válaszok és megoldások keresése. Van, amikor a kételkedés csak merő időpocsékolás, mert a válaszok rég megvannak, attól, hogy ezt van aki nem tudja elfogadni, az is csak vitára adhat okot.
Mások igazságát meg igen kevesen tudjuk megitélni, mert nem hiszem hogy minden tényezőt latba tudunk tenni. Az éremnek is két oldala van, elfogultság nélkül pedig meglehetősen felelősségteljes dolog igazságot osztani - én többnyire ki is maradok a keresésből már csak azért is, mert sokkal-sokkal hasznosabb dolgokra se jut időm.
Amiből a beszélgetés indult, az alapján bármiben kételkedhetsz, de semmire nem kapsz sem választ, sem megoldani nem tudod. Konkrétan azért, mert nem tudod pontosan, mi a kiindulási alap, azaz nem lehetsz elegendő információ birtokában, mert pl. nem voltál ott. Erre mostani példa, hogy minden fontosabb anyagot a politikában évekre titkosítanak, ergo fogalma sincs a mi szintünkön senkinek, mit tartalmaz. Újabb kérdés, ha tudnánk megértenének-e mindannyian és ennek tudatában foglalnánk-e állást?
Tehát maximum találgatás és félinformációk alapján történő elképzelés az egész, és épp ezért sem tenni nem tudsz ellene, sem változtatni rajta, azonban a körülményektől függően a legtöbbet kihozni viszont ésszerű dolog. Aztán majd évtizedek multán vélhetően egy csomó dolog más megvilágításba kerül amin szintén valaki majd nyüszögni fog.
Ráadásul amit nem hazudnak el már akkor rögtön akár a politikában akár a vallásban, de sokszor kisebb dolgokban is, azt néha igyekeznek utólag módosítani önös érdekből. Ezeket megint nem a mi szintünkön lehet kideríteni.
Akkor a más igazságát már ne is keressem illetve ne tartsam fontosnak? Ezt nem nagyon akarom érteni, igazság csak egy van akkor is ha az nem az enyém és engem az is érdekel. A kételkedés pedig alapvető tulajdonság eddig ez vitte előre a világot, minden új abból fakad ha kételkedünk az elődök által mondottakban legfeljebb nincs igazunk, de attól még nem hiszek, vagy tudom vagy nem, de hinni......
Nem, az megint más. Keressétek, bár szerintem Te se sokat tettél a változásért, amiben hiszel pedig mingyá nyugdijba mész :))
Azt viszont nagyjából látom, hogy ezek az állandó, mindenben kételkedők csak magukban tipródnak egy életen át és semmi nem lesz tőle másként, mégha esetleg számottevő is az aktuális problémakeresésük. Ezt az energiát inkább arra fordítanák, hogy jobbat és többet hozzanak ki magukból, szerintem többet érnének el
Az igazságot csak akkor kell keresni ha az fontos számunkra, különben minden ideje arra menne az embernek, kételkedni pedig mindig és mindenben kishitűségre vezet, az meg inkább rombol, mint épít....
Nem csak feleslegesen filozófalok.
A kérdest is tudom.
A kérdést viszont nem tudod
En mindent tudok.
42.
Fulltime kanapen fetrengessel.
Mások igazságát meg igen kevesen tudjuk megitélni, mert nem hiszem hogy minden tényezőt latba tudunk tenni. Az éremnek is két oldala van, elfogultság nélkül pedig meglehetősen felelősségteljes dolog igazságot osztani - én többnyire ki is maradok a keresésből már csak azért is, mert sokkal-sokkal hasznosabb dolgokra se jut időm.
Amiből a beszélgetés indult, az alapján bármiben kételkedhetsz, de semmire nem kapsz sem választ, sem megoldani nem tudod. Konkrétan azért, mert nem tudod pontosan, mi a kiindulási alap, azaz nem lehetsz elegendő információ birtokában, mert pl. nem voltál ott. Erre mostani példa, hogy minden fontosabb anyagot a politikában évekre titkosítanak, ergo fogalma sincs a mi szintünkön senkinek, mit tartalmaz. Újabb kérdés, ha tudnánk megértenének-e mindannyian és ennek tudatában foglalnánk-e állást?
Tehát maximum találgatás és félinformációk alapján történő elképzelés az egész, és épp ezért sem tenni nem tudsz ellene, sem változtatni rajta, azonban a körülményektől függően a legtöbbet kihozni viszont ésszerű dolog. Aztán majd évtizedek multán vélhetően egy csomó dolog más megvilágításba kerül amin szintén valaki majd nyüszögni fog.
Ráadásul amit nem hazudnak el már akkor rögtön akár a politikában akár a vallásban, de sokszor kisebb dolgokban is, azt néha igyekeznek utólag módosítani önös érdekből. Ezeket megint nem a mi szintünkön lehet kideríteni.
Mi a különbség?
Tudom nálad a bölcsek köve.
Azt viszont nagyjából látom, hogy ezek az állandó, mindenben kételkedők csak magukban tipródnak egy életen át és semmi nem lesz tőle másként, mégha esetleg számottevő is az aktuális problémakeresésük. Ezt az energiát inkább arra fordítanák, hogy jobbat és többet hozzanak ki magukból, szerintem többet érnének el