Én ezt így ismertem:
Szívműtét után:
- Most kész vagyunk, pihengessen 1 hónapot, és pontosan egy év múlva jöjjön vissza kontrollra.
- Hát az nem fog menni, doktor úr!
- Miért?
- Akkor jön a festő!
Faxom, tudtam, hogy valamit rosszul csinálok Ha behoztak egy számítógépet javításra, azonnal hozzáfogtam, és aznap-másnapra kész is lett. Az óradíjam is szerény volt egy festő vagy kőműveshez képest... de ezek még a válság előtti idők voltak.
Ahogy ma minden iparos dolgozik, (vagyis lassan és szarul) úgy én nem tudnék - nem férne rá a képemre.
- Kőműves úr! Mikor tudnak jönni betonozni?
- 2024 július 12.-én.
- Délelőtt vagy délután?
- Miért fontos ez?
- Mert délelőttre ígérte a villanyszerelő...
Elvileg holnap végzek a garázspadlózat előkészítésével és átadhatom a kőműveseknek valamikori betonozásra.
Szóval időszerűvé vált a "milyen olajat vegyek" probléma. (lassan el kéne már pakolni a sok lomot a kawasaki körül és ki kéne tolni a napfényre, tavaly nyáron látott olyat utoljára)
Persze a műszakija is lejárt a múlt hónapban, szóval oda is el kéne vinni valamikor.
Azt nem lehet, nem az a rendszer van hogy csak úgy példálódzunk, mert annak komoly következményei lehetnek.
Jobban jársz ha inkább pedálozol, például egy szobabiciklivel és csak magadat fárasztod.
Ez úgy müködik, hogy én egyedül kitalálok valamit, és a kormány meg szavazással érvényesiti.
Régen a királyi udvarban udvari bolondnak hivták az ilyen személyt.
Ne basssz! Ezt egyedül találtad ki, vagy volt segítséged?
Kár, hogy nem most érettségizek, mert nekik volt szövegértési feladat is magyarból és ők biztos értenék, de az utolsó mondatodat én nem tudom értelmezni.
Mai elmélkedésem.
Nem az a lényeg hogy mennyi a nyugdijad, inkább az hogy milyen az egészséged állapota nyugdijasként.
Én is próbálom élni a nyugdijasok nyugodt életét.
Azért van ebben az országban munka erő hiány, mert mindenki dolgozik, még a nyugdijasok is munka mániások.
Igazából nekem is... de valamelyik nap elszállt a file-rendszer, és visszamenteni sem tudtam egy csomó dolgot... ettől a 3 napnyi esőtől a kapum motorja is beázott, az is javításra vár... meg ezen kívül van még 1-2 probléma ráadásul xar idő is van, a munka is sok a lakással...
Szívműtét után:
- Most kész vagyunk, pihengessen 1 hónapot, és pontosan egy év múlva jöjjön vissza kontrollra.
- Hát az nem fog menni, doktor úr!
- Miért?
- Akkor jön a festő!
Ahogy ma minden iparos dolgozik, (vagyis lassan és szarul) úgy én nem tudnék - nem férne rá a képemre.
- 2024 július 12.-én.
- Délelőtt vagy délután?
- Miért fontos ez?
- Mert délelőttre ígérte a villanyszerelő...
Szóval időszerűvé vált a "milyen olajat vegyek" probléma.
Persze a műszakija is lejárt a múlt hónapban, szóval oda is el kéne vinni valamikor.
Jobban jársz ha inkább pedálozol, például egy szobabiciklivel és csak magadat fárasztod.
De azt is megmondhatod, hogy mit szedsz, vagy iszol. Abból én is akarok szerezni
Régen a királyi udvarban udvari bolondnak hivták az ilyen személyt.
Kár, hogy nem most érettségizek, mert nekik volt szövegértési feladat is magyarból és ők biztos értenék, de az utolsó mondatodat én nem tudom értelmezni.
Nem az a lényeg hogy mennyi a nyugdijad, inkább az hogy milyen az egészséged állapota nyugdijasként.
Én is próbálom élni a nyugdijasok nyugodt életét.
Azért van ebben az országban munka erő hiány, mert mindenki dolgozik, még a nyugdijasok is munka mániások.