Ugyanígy jártam az A6-ossal amit a pözsó előtt néztem. Megbeszéltem a paraszttal hogy mennék megnézni és ha minden oké ahogy mondta akkor venném is.
De persze most nem jó neki mert épp nincs otthon. Oké akkor másnap mennék. Jó de neki pestre kell mennie du. 3 körül jön meg, rámcsörög ha már úton lesz hazafelé. (szfváron volt a gép)
Várom hogy hívjon de persze fél ötig semmi. Hívom hogy mi a bánat van, erre: este nyolc körül érek haza, menjek holnap.
Mondom holnap nem jó mert pécsre megyek de holnapután de. (szombat) anyámék mennek úgyis szfv.-ra vásárolni, megyek velük és viszem a lét is ahogy megbeszéltük. Oké akkor vár, addig nem csinál semmit. Hívom szombat reggel indulás előtt hogy akkor megyek, erre: "hát azt tegnap lefoglalózták mert nem hívtál"
ÉÉÉÉN? B&szod? Hát mindegy most már mert elviszik. (hogy rohadnál meg )
Felhívtam a leendő buzi motorom buzi gazdáját, hogy mennék holnapután a pézzel, erre azt mondja, egy másik buzi épp próbaúton van, lehet, elviszi...
Csütörtökön mondtam neki, hogy mék...
Mingyá szétbax a Zideg
Csak leírtam a véleményem, mert már kezd teleszaladni a tököm azzal, hogy mostanában elég sokat hallom azt, hogy "a köcsög rendőr"...
Ő kéri, hogy lépjem túl a megengedettet? Nem. Hát akkor!?
Pofa be, azt fizess, pógár.
(Mégegyszer mondom, ez nem neked irányult, csak leírtam amit gondolok.)
Egyébként ugyanúgy tisztelem a rendőrt, akárcsak a mentősöket vagy a tűzoltókat. Akik mindannyian nem kevés energiát fektetnek a tanulásba, a munkájukba, 0tól 24ig, értünk, indokolatlanul utálkozó prolikért.
Mert megtanultunk egy suttyó eszmét, hogy utálni kell a rendőrt azért, mert ossza a csekket, a mentőt azért mert késik, a tűzoltót meg azért mert nem tud a sivatag közepén is vizet fakasztani.
Csak közben elfelejtjük, hogy a rendőr sem azért ül karonfogva a 3lábúval órákig nyáron az 50°C-os aszfalton, mert nincs jobb dolga, hanem tán mert van egy felettese, sőt annak is van egy, és annak is... aki kiossza, hogy ezt kell csinálni és pont. De ha baj van, akkor hívom a zsarukat, ha nagy gáz van, nézzen ő szembe egy másik 9milissel, ne én, hisz ő megtanulta mit kell tennie.
Persze utáljuk a mentőt is mert sosem ér a helyszínre időben, mert azt a rakás idiótát kell kerülgetnie, akinek fingja nincs hogy mit is kéne tenni, ha meglátja a szirénázó egységet a tükörben... Vagy mert mekkora lusta disznó, mert a haldokló csecsemővel nem ér be 2 perc alatt a kórházba... Tegye fel a kezét itt bárki, aki újra tudna éleszteni egy újszülöttet egy szlalomozva száguldozó mentőautóban... Üzembiztosan, még egy betonon fekvő felnőttet sem. Ugye hogy ugye.
A tűzoltó, meg csak szimplán egy bolond, aki adott esetben önzetlenül rohan be akár a családomért egy égő házba.
Természetesen elismerem, hogy köztük is van különbség, akárcsak motoros és motoros között is. Van köztük jófej, van köztük zakkant, lehet jó napjuk, meg rossz is, hibázhatnak ők is, pont ugyanúgy, ahogy mi, mert hisz ők is emberből, hangsúlyozom, EMBERből vannak.
És igen, tisztelem őket, amiért nap mint nap kockáztatják az életüket értünk, ismeretlenekért, úgy, hogy cserébe nem várnak semmit. Ők lennének a mi hétköznapi hőseink, akik már igencsak hozzátettek valamit a világhoz, mégsincsenek megbecsülve úgy, ahogy illő lenne.
Az emberek nagy része nem tud semmit, csak istent játszani.
De majd ha én is szembe merek állni egy gyilkossal, üzembiztosan tudnék egy balesetben sérültet intubálni, vagy ha majd odaállok kivágni egy félholtat az égő roncsok közül, akkor talán majd én is másként fogom látni a világot.
Aszondja Apus ne mááá!
Vicus: Édesem jó le vagy maradva,és látnád a többi cuccát.
Erre én: Még 15 sincs!
De persze most nem jó neki mert épp nincs otthon. Oké akkor másnap mennék. Jó de neki pestre kell mennie du. 3 körül jön meg, rámcsörög ha már úton lesz hazafelé. (szfváron volt a gép)
Várom hogy hívjon de persze fél ötig semmi. Hívom hogy mi a bánat van, erre: este nyolc körül érek haza, menjek holnap.
Mondom holnap nem jó mert pécsre megyek de holnapután de. (szombat) anyámék mennek úgyis szfv.-ra vásárolni, megyek velük és viszem a lét is ahogy megbeszéltük. Oké akkor vár, addig nem csinál semmit. Hívom szombat reggel indulás előtt hogy akkor megyek, erre: "hát azt tegnap lefoglalózták mert nem hívtál"
ÉÉÉÉN? B&szod? Hát mindegy most már mert elviszik. (hogy rohadnál meg
Csütörtökön mondtam neki, hogy mék...
Mingyá szétbax a Zideg
Küldj má légyszi egy mailt, mert múlt hét elején jött utoljára. V.színű a postafiókkal a gond
Ő kéri, hogy lépjem túl a megengedettet? Nem. Hát akkor!?
Pofa be, azt fizess, pógár.
(Mégegyszer mondom, ez nem neked irányult, csak leírtam amit gondolok.)
Mert megtanultunk egy suttyó eszmét, hogy utálni kell a rendőrt azért, mert ossza a csekket, a mentőt azért mert késik, a tűzoltót meg azért mert nem tud a sivatag közepén is vizet fakasztani.
Csak közben elfelejtjük, hogy a rendőr sem azért ül karonfogva a 3lábúval órákig nyáron az 50°C-os aszfalton, mert nincs jobb dolga, hanem tán mert van egy felettese, sőt annak is van egy, és annak is... aki kiossza, hogy ezt kell csinálni és pont. De ha baj van, akkor hívom a zsarukat, ha nagy gáz van, nézzen ő szembe egy másik 9milissel, ne én, hisz ő megtanulta mit kell tennie.
Persze utáljuk a mentőt is mert sosem ér a helyszínre időben, mert azt a rakás idiótát kell kerülgetnie, akinek fingja nincs hogy mit is kéne tenni, ha meglátja a szirénázó egységet a tükörben... Vagy mert mekkora lusta disznó, mert a haldokló csecsemővel nem ér be 2 perc alatt a kórházba... Tegye fel a kezét itt bárki, aki újra tudna éleszteni egy újszülöttet egy szlalomozva száguldozó mentőautóban... Üzembiztosan, még egy betonon fekvő felnőttet sem. Ugye hogy ugye.
A tűzoltó, meg csak szimplán egy bolond, aki adott esetben önzetlenül rohan be akár a családomért egy égő házba.
Természetesen elismerem, hogy köztük is van különbség, akárcsak motoros és motoros között is. Van köztük jófej, van köztük zakkant, lehet jó napjuk, meg rossz is, hibázhatnak ők is, pont ugyanúgy, ahogy mi, mert hisz ők is emberből, hangsúlyozom, EMBERből vannak.
És igen, tisztelem őket, amiért nap mint nap kockáztatják az életüket értünk, ismeretlenekért, úgy, hogy cserébe nem várnak semmit. Ők lennének a mi hétköznapi hőseink, akik már igencsak hozzátettek valamit a világhoz, mégsincsenek megbecsülve úgy, ahogy illő lenne.
Az emberek nagy része nem tud semmit, csak istent játszani.
De majd ha én is szembe merek állni egy gyilkossal, üzembiztosan tudnék egy balesetben sérültet intubálni, vagy ha majd odaállok kivágni egy félholtat az égő roncsok közül, akkor talán majd én is másként fogom látni a világot.