Nem leszereléskor, hanem második időszak legvégén. Kopaszként honvéd voltam és egy irodában dolgoztam polgári alkalmazottak (mérnökök) között. Kopaszkor legvégén egy hónapos tiszteskiképzés és másik egyhónapos szolgvez kiképzés után "antantszíjas" szakaszvezető és század szolgálatvezető lettem. Gumikor szaksziként, utána áthelyezés Tatára, de oda már őrmesterként. Így húztam le a harmadidőszakot, és őrmesterként is szereltem le (tehát nem lettem előléptetve leszereléskor).
Őrmester basszus az már karrier volt gondolom leszereléskor kaptad a rangot Szóval megkövetlek őrmester elvtárs így már más a leányzó fekvése Szerintem te érted el a legnagyobb kariert közülünk Ini is csak vót tizedes vót
Mi nem használhattuk azt a keverőtárcsás mosógép szerű pucolót, mert felébe koptatta a krumplit A kanálgép késével pucoltunk körbeülve egymásnak 1500 főnek
az a csepel egy fos volt, legalábbis amikor katona voltam akkor már mind fos volt, mire bajáról eljutottunk várpalotáig kihullott fele hajam
ettől már csak a dac volt a bénább műszer, olyan hoki váltója volt hogy időnkét meg kellett álli pár órát hűteni mert túlhevült
voltunk vagy 3x lábon de ráment majdnem az egész nap
bár a vonat az még szarabb volt, baja-bodajk 2 nap
Én szerettem a konyhát 1. időszakban, direkt oda kértem magam kenyeres voltam, annak csak az volt a dolga, hogy átvegye reggel, meg fel legyen szeletelve, mire jönnek zabálni. Azon kívül nem piszkáltak... és így tudtam magamnak külön sütni, amikor szar volt a kaja - meg ugye annyit ettem, amennyit akartam meg surranóban se kellett lennem (ill. kellett volna, de kiestem a keresésből, mert bent aludtam a kenyér raktárban - és ugye higiénia okból oda nem volt bejárkálása senkinek. Ketten voltunk oda beosztva, de 1 is győzte...
Pedig az lehetetlen mivel nem létezett akkor még csepel autógyár és a Weisz Manfréd teherautói meg véletlenül sem hasonlítottak a későbbi csepelekre amikből volt benzines is, amit te láthattál azok inkább a 60-as évekből lehettek, de legjobb esetben is az 50-es évek elejéről, de igazából azokból már mutatóba is alig maradt a 90-es évekre.
Te nem választottál semmit Kiröhögött a sorozóbizottság amikor azért könyörögtél, hogy katona lehess Édesanyád könyörgött, hogy legalább psz.es lehes ááá család szégyene voltál
Semmikép nem akarok veled vitatkozni linkelgethetsz bármit is de a nálunk lévő csepel teherautók 42-44 es gyártásuak voltak Talán ha lettél volna katona akkor a telephelyen meggyőzödhettél volna róla
A konyha is részben csak felfogás kérdése volt.
Aki nem volt katona, annak lesz érdekes az, hogy:
- a keltetőből NEM kellett menni soha, semmilyen kisegítő szolgálatba. Sem konyha, sem őrpótlás, sem semmi.
Amikor kikerültél a századhoz, onnét már igen, de század összetartásán múlt az, hogy kit, mennyire dolgoztattak meg a kisegítő szolgálatokban.
Nekem megmondták a gumik, hogy a konyhán bármit, csak a feketét ne. Amikor odakerültem az első konyhára, fel kellett állni sorban és kiválasztották, hogy melyik kopasz hová megy.
Lehet sejteni, hogy amikor hozzám értek, mondták: honvéd maga a feketébe!
Odaálltam a mosogatóba, volt már pár kondér, meg hoztak is pluszban egy-két darabot és mondták amúgy tök normálisan, amennyire csak lehet ne vakarózzak, mert kellenek az edények. Én MÁR akkor is okos voltam, a csapra ráhúztam egy két-három méteres slagot, aminek végén már volt egy alu csőből egy szűkítő, megnyitottam a csapon a tűzforró vizet és mintegy gőzborotva lecsapattam a kondér belsejéről azt, amit az irgalmatlan forró víz levitt mosószer nélkül. Amúgy elég tiszta lett, máskülönben meg egy kondér, amiben mondjuk elsőre paradicsomlevest főztek, utána meg mondjuk krumplifőzeléket, mi baj lehetett ebből a gyorsított eljárásból?
Egy kurva rossz szót sem szóltak, hihetetlen de nem üvöltöttek.
A második és egyben utolsó konyhaszolgálatomnál meg kiderült, hogy a konyhavezető (vagy főszakács?) néni az anyukája volt annak az embernek, akivel egy irodában ültem annál a cégnél, ahonnét bevonultam.
Akár hiszitek akár nem, le kellett ülnöm, és egy kisebb lábosban kaptam egy egész főtt csülköt!!! Aztán meg már mindent leszartam, mert nem tudtam mozogni.
A repüléseken (csak az éjszakain volt frissensült) a sorállomány mindig gulyást kapott, de a tisztek kis jelképes összegért kapták a frissensültet, de én, mint írnok, mindig tudtam, hogy ki repül és ki nem, a nem repült akárki nevére mindig rendeltem egy plusz adag sültet. Az ismerős néni meg odaadta egy adag árában (emlékeim szerint 5 Ft) az össze megmaradt házitejfölt hasáburgonyával... Hogy az milyen kurva jól esett.
Nyilván a testsúlyom meg is sínylette ezt, szerencsére éjszakai repülés talán egyszer volt egy hónapban.
Olyat meg én vettem plató nélkül 89-ben egy helyi neppertől aki kihozott párat (akkoriban más kezdték eladni az m zárolt cuccokat), volt benne vagy 30000km és 67-es volt, szalmázásra meg helyi fuvarozgatásra használtam, érdekes jármű volt. .....a mai napig megy az erdőben mert 92 körül eladtam egy havernak és azóta annak családjában kering rengeteg átalakítás után.
ettől már csak a dac volt a bénább műszer, olyan hoki váltója volt hogy időnkét meg kellett álli pár órát hűteni mert túlhevült
voltunk vagy 3x lábon de ráment majdnem az egész nap
bár a vonat az még szarabb volt, baja-bodajk 2 nap
Na, az volt a kemény, nem a fekete.
Aki nem volt katona, annak lesz érdekes az, hogy:
- a keltetőből NEM kellett menni soha, semmilyen kisegítő szolgálatba. Sem konyha, sem őrpótlás, sem semmi.
Amikor kikerültél a századhoz, onnét már igen, de század összetartásán múlt az, hogy kit, mennyire dolgoztattak meg a kisegítő szolgálatokban.
Nekem megmondták a gumik, hogy a konyhán bármit, csak a feketét ne. Amikor odakerültem az első konyhára, fel kellett állni sorban és kiválasztották, hogy melyik kopasz hová megy.
Lehet sejteni, hogy amikor hozzám értek, mondták: honvéd maga a feketébe!
Odaálltam a mosogatóba, volt már pár kondér, meg hoztak is pluszban egy-két darabot és mondták amúgy tök normálisan, amennyire csak lehet ne vakarózzak, mert kellenek az edények. Én MÁR akkor is okos voltam, a csapra ráhúztam egy két-három méteres slagot, aminek végén már volt egy alu csőből egy szűkítő, megnyitottam a csapon a tűzforró vizet és mintegy gőzborotva lecsapattam a kondér belsejéről azt, amit az irgalmatlan forró víz levitt mosószer nélkül. Amúgy elég tiszta lett, máskülönben meg egy kondér, amiben mondjuk elsőre paradicsomlevest főztek, utána meg mondjuk krumplifőzeléket, mi baj lehetett ebből a gyorsított eljárásból?
Egy kurva rossz szót sem szóltak, hihetetlen de nem üvöltöttek.
A második és egyben utolsó konyhaszolgálatomnál meg kiderült, hogy a konyhavezető (vagy főszakács?) néni az anyukája volt annak az embernek, akivel egy irodában ültem annál a cégnél, ahonnét bevonultam.
Akár hiszitek akár nem, le kellett ülnöm, és egy kisebb lábosban kaptam egy egész főtt csülköt!!! Aztán meg már mindent leszartam, mert nem tudtam mozogni.
A repüléseken (csak az éjszakain volt frissensült) a sorállomány mindig gulyást kapott, de a tisztek kis jelképes összegért kapták a frissensültet, de én, mint írnok, mindig tudtam, hogy ki repül és ki nem, a nem repült akárki nevére mindig rendeltem egy plusz adag sültet. Az ismerős néni meg odaadta egy adag árában (emlékeim szerint 5 Ft) az össze megmaradt házitejfölt hasáburgonyával... Hogy az milyen kurva jól esett.
Nyilván a testsúlyom meg is sínylette ezt, szerencsére éjszakai repülés talán egyszer volt egy hónapban.